A vasárnapi szentmise közös

A szentmisét Jézus Krisztus kérte, hogy ünnepeljük „az ő emlékezetére”. Különleges hangsúlyt kap feltámadásának napján, vasárnap a szentmise ünneplése: ilyenkor átéljük, hogy Jézus új emberré tett bennünket, akik képesek megújítani hitüket önmagukban, valamint megerősíteni Istenre való ráhagyatkozásukat és bizalmukat egymás iránt. Ezért a vasárnapi szentmisében megünnepeljük istenkapcsolatunkat, saját magunkkal meglévő összhangunkat és barátságainkat is.

A szentmise tehát nemcsak rólunk szól; nem a gyerekkorban begyakorolt imák és énekek felelevenítéséről; hanem arról, hogy akkor lehetek csak boldog, ha kilépek önmagamból Isten és az embertárs felé, és felebarátommal együtt dicsőítem Istent, aki megtanít szeretettel élni a földön.

Ezért öltözöm ünneplős ruhába – télen persze jó melegen. Ezért hagyom el az otthonomat, és talán a falumat is, hogy találkozzam más emberekkel, akiknek szintén Isten az első. Ezért tanulok meg új énekeket, új imákat. Ezért beszélek őszintén önmagamról, és érdeklődöm őszintén a beszélgetőtársam iránt. Lehet, hogy új barátságokat kötök. Hiszek abban, hogy erőt merítek a szentáldozásból, a közös imákból, a találkozás élményéből a következő hetemre. Ezért megyek át a szomszéd faluba is misére.

Rosner Zsolt plébános

Szentháromság vasárnap

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.