Ünnepelni

Amikor ünneplek, a teremtő Isten munkatársaként viselkedem. A számítógép, ha végzett a frissítésekkel, automatikusan kikapcsol; az állat, ha jóllakott, elpihen; az embernek azonban szüksége van arra, hogy megünnepelje az elvégzett munkát, az eltelt időt. Egy születésnap, egy házassági évforduló, egy projekt befejezése ünnepnap, amikor megállunk, szépen felöltözünk, közösen étkezünk, sétálunk, kirándulunk, színházba, koncertre megyünk – és hálát adunk az elért eredményekért, a szeretetben eltöltött időért. Szükségünk van az ünneplésre ahhoz, hogy embernek érezhessük magunkat. Egyébként nem különbözünk a gépektől vagy az állatoktól.
„Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától” (Ter 2,3) „Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod… hadd pihenjen… [mind] hozzád hasonlóan!” (MTörv 5,14)
Az ünneplés, több, mint pihenés vagy szórakozás. Az ünneplés feltölt, éltet. Az ünneplésben benne van a hálaadás, a köszönet kimondása Istennek és embernek. Ezért az ünneplés összeköt a szerető Istennel és szeretteinkkel is. Jézus Krisztus, az Örök Főpap, az egyetlen Közvetítő alapmagatartása ez, aki húsvétkor mindenét, egész életét visszaadja az Atyának megszabadítva minket, szeretteit.
Rosner Zsolt plébános
maxresdefault

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.