Te Deum – Téged, Isten dicsérünk!

Te Deum – Hálaadás! A tanév végén ezzel a szóval illetjük a tanévzáró szentmisét. Hálát adunk a tanév kegyelmeiért, megköszönjük Istennek, az Atyának, hogy észrevesszük azt, amiben fejlődtünk, amiben okosabbá, bölcsebbé váltunk.

Nemcsak a diákokra vonatkozik ez, igaz, nekik számos formában mérik a fejlődésüket. Azonban minden korosztály számára gyümölcsöző számot vetni az elmúlt időszakkal, és ehhez kiváló alkalom a tanév vége.

Én miért adjak hálát? – kérdezhetjük magunktól. Milyen fejlődésen mentem én keresztül? Lehet, hogy nehezedtek a körülményeim. Lehet, hogy növekedtek a félelmeim. Lehet, hogy gyászban van a lelkem. Én adjak hálát? Ugyan miért?

Hálát adni nemcsak a sikerekért lehet, hanem a helyt állásért is. A hűségért is. A kitartásért is. Az erőfeszítésekért is. Mindeközben kereshetem az előremutató változásokat magamban: pl. hálát adok, hogy felismertem, mennyit bírok dolgozni mostanság, és azóta kevesebbet bosszankodom. Vagy elkezdtem felhívogatni a barátaimat, és összejárunk. Egy ideje jobban ápolom a testvéreimmel a kapcsolatot, holott korábban elrohantunk egymás mellett. Ezek is sikerek, ez is fejlődés, még ha nem is ez jut rögtön az eszünkbe. Azonban, ha gondolkodunk, rájövünk, van miért hálát adni, van kit megköszönni Neki, minden jó forrásának.

Rosner Zsolt plébános

Halas_vagyok-kep

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.