A szentgyónásról

Képtelenek vagyunk megváltani magunkat, szükségünk van Isten megváltó kegyelmére. Ugyanakkor Isten mindegyikünket úgy óv, mint saját Fiát. Mindenkit a maga módján.  Születésekor a Kisjézust kimentette a gonosztevő kezéből, de hisszük, hogy a meggyilkolt betlehemi kisdedeket és az őket sirató édesanyákat is megvigasztalta, tudtukra adva valamiképpen áldozatuk értelmét. Erre az üzenetre szükségünk van ahhoz, hogy megértsük, egyetlen áldozatunk sem hiábavaló, sem azok, amelyeket hivatásunk követel meg tőlünk, sem azok, „amelyek a kiszámíthatatlan isteni terv útján lépnek be életünkbe betegség vagy más drámai esemény formájában”.

Jezus_es_a_bunbano-2020marc

A szentgyónás lényegét azok a megrendítő szavak alkotják, amelyeket Jézus intézett Simon farizeus házában a sokat szenvedett, megalázott asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyertek” (Lk 7,48). E szavak nélkül hiábavaló lenne, ha vétkeinket a tereken kiabálnánk világgá. A gyónás egy nagy dráma két felvonásban. Az első felvonás bűneink megvallása és az értük való felelősség vállalása. Itt a szívnek a megtérése zajlik, ami mindig negatív, megalázó és fájdalmas érzés. A második felvonásban Isten lép a színre, és azt mondja: „Tudom, milyen vagy, tudom, mit tettél, de még mindig szeretlek, mindennek ellenére szeretlek!” Ez a tudat felszabadít és örömmel tölt el. Ha az ember ezt megérti, akkor legszívesebben igen gyakran gyónna, csakhogy hallhassa ezeket az emberi értelem számára talán hallhatatlan, de éppen ezért mélyen boldogító szavakat.

Szentmártoni Mihály  nyomán

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.