Kedd, nagyböjti idő, 4. hét

A Templom oltáránál fakadó víz életre kelti a sivatagot, a Holt-tenger sós vizét, hogy halaktól nyüzsögjenek a vizek, a parton pedig gyümölcsfák nőjjenek havonta új gyümölccsel, gyógyító levelekkel ágaikon. Palesztinában, ahol évente kétszer is beérik egyes gyümölcsfák termése, ez az Ezekiel prófétánál szereplő kép a messiási ország bőségének a képe, amely az Istentől felénk áradó bizalom bőségét mutatja nekünk.
Ezt a bizalmat, az Atyaisten akaratával való azonosulás éltető örömét osztja meg velünk Jézus János evangéliuma szerint.
A Beteszda-fürdőnél történt gyógyítás szövege hiteles szemtanútól származó leírásra megy vissza: ásatások feltárták a két medencét az öt oszlopcsarnokkal, szóhasználatában az “ágyat” a leghétköznapibb kifejezéssel adja vissza ellentétben Máté és Lukács irodalmibb és pontosabb fogalmaival, az “egészségessé válni”-kifejezés az Újszövetségben csak ebben a részletben szerepel, őrizve a görög pogány szentélyek gyógyulástörténeteinek szóhasználatát. Ilyen szentélyek álltak Jézus korában a Juh-kapunál is a Beteszda-fürdő mellett.
Mit lát meg János evangélista a történetben? Az öt oszlopcsarnok Mózes öt könyvére emlékezteti, amely a hívő zsidó számára az új, örök élet útja. A 38 éve gyógyulásra váró ember a pusztában 38 éve bolyongó Izraelt jelenti, aki végre eljutott az Ígéret földje elé. A beteg ember testi gyógyulása pedig a cselekvő Isten teremtő erejének megnyilvánulása.
Ez a teremtő szó – “Kelj fel!” – maga az élet vize. Ez a szó hatalmat és biztonságot sugall. Ez a szó életre kelt. Ez a szó bíztat, éltet, megszabadít. Ez a Szó teljesen azonosul az Atyával, ezért gyógyít szombaton is. Ezzel nem a szombati nyugalmat írja felül, hanem a mózesi törvény mélyére lát, és a benne rejlő, mély közösséget fedezteti fel velünk, Istenre szomjazó emberekkel.
Vajon az életbe lépett rendkívüli szabályok mélyén felfedezem-e az örök életre szökellő vízforrást, Isten közelségét, gyógyító, újjá teremtő Szavát?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.