Péntek, nagyböjti idő, 4. hét

A terménybetakarítási ünnep a legnagyobb a három zarándokünnep közül. Ezekre Jézus is felmegy, még ha titokban is. Felmegy, mert Ő már elindult az Atyához. A dombságon lévő Jeruzsálembe felmenni egyet jelent a vallásos zsidó számára az Istenhez feljutással. Jézus is felmegy tehát az ünnepre, ahol fáradhatatlanul megkísérli magával emelni a körülötte lévőket Istenhez. Ahogy a szentmisében mondjuk: “Emeljük föl szívünket! – Fölemeltük az Úrhoz!” De sajnos, a körülötte lévő vallásos emberek azt hiszik, ők tudják, honnan való Jézus, tudják, mit várhatnak Tőle, tudják, mit kell tenniük, hogy Isten meghallgassa őket, éppen ezért nem hagyják, hogy Jézus fölemelje őket. Ahogy a Bölcsesség könyvéből hallottuk: “Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk; még a látása is terhes nekünk, mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok útjai.”
Mostani élethelyzetünk elüt a megszokottól. Ilyen húsvétunk tán még sohasem volt. Vegyük észre Jézus hívását, amivel föl akar emelni bennünket! Ne azon boszankodjunk, hogy ez kibírhatatlan, mweg hogy milyen lesz ez az ünnep, hanem miközben tesszük napi feladatainkat, engedjük, hogy Jézus fölemeljen bennünket, és apró, titkos pillanatokban meglássuk Istent, mint életünk örömét.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.