Félelem és düh. Mit kezdünk velük? – péntek, nagyböjti idő, 5. hét

Igenaptár-napi olvasmányok

Pánik, düh, félelem, gyanúsítgatások. Csak néhány azok közül a reakciók közül, amelyeket a mai szentírási szakaszokban hallunk. Sokszor bennünket is ezek vesznek körül a veszélyhelyzetben. Hord maszkot, nem hord maszkot, kell neki hordania, nem kell neki hordania. A félelem és düh érzései, a bizonytalanság ismerősek számunkra is. A kérdés, mit kezdünk velük?
Jeremiást jól megverték, kalodába zárták, a király közvetlen környezetéből a szennygödörbe, szégyenpadra került. Senkiben sem bízik. Emberileg megtört. A hite azonban új erőt önt belé. Nem keményedik meg a szíve, noha látja ellenfelei vesztét, de Isten jóságát dicséri, és rábízza a bosszút, ő nem őriz gyűlöletet a szívében, hanem csak a közelgő szabadulásán örvendezik.
Jézust istenkáromlásért akarják megölni, mert bár Ő hívő zsidóként féli az Istent, de egészen bensőséges bizalommal van iránta. Sőt, bennünket is erre a bizalomra hív. Isten, az Atya iránt. És egymás iránt is.
Képzeld el, hogy Isten irgalmazott Neked, és bekerülsz a mennyországba, és ünnepi asztalhoz kísér az Atyaisten. Kisvártatva halálos ellenségeddel karöltve érkezik, és melléd ülteti, mondván, lesz beszélgetni valótok bőven. Vajon Te túllendülsz-e a pánikon, dühön, félelmen, gyanúsítgatáson? Elengeded-e a gyűlöletet a szívedből, hogy szabadulásodon, szabadulásotokon örvendezz? Isten jósága, a benne való bizalom túlárad, gyógyít. Téged is?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.