Amit édesanyám tett velem – virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja

Igenaptár-napi olvasmányok

Ködös emlék, egy elesés, ijedtség, feltörő zokogás, majd egy jóillatú arc lehajol hozzám, két meleg, puha kéz felemel, szinte röpít, végül magához ölel. Mindannyian őrizzük szívünkben ezt az emléket vagy valami hasonlót; ez virágvasárnap üzenete is.
A szentleckében halljuk a filippi levél himnuszát arról, hogyan hajolt le Isten emberségünkbe egészen a kereszthalálig, hogy felnyaláboljon minket, és magával vigyen a kereszten keresztül az Atyaisten dicsőségébe.
Máté passiótörténetét halljuk, ahol a tanítványoknak azt kell elmondania a jeruzsálemi gazdának: “Eljött az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” Eljött Isten ideje, az élet ideje, a kairosz; belépett az életünkbe, hogy átalakítson minket. És mi? Hol lelkesedünk, hozsannázunk Neki, hol elkeseredünk, és olyat mondunk, amit aztán megbánunk, de addigra már megfeszíttetett. Mi változunk, Ő nem. Mi ellankadunk, Ő nem. Azaz hogy mégis, hiszen vérrel verítékezik, a test erőtlen, háromszor esik el, de a lélek készséges, hogy szeressen elalvó tanítványokat, az árulóját, a megtagadóját, a siratókat, Veronikát, Simont… és minket. Szeressen és fölemeljen, megringasson és röpítsen, csitíson és megnyugtasson, végül magához öleljen. Ez az Ő ideje, a kairosz. Közben ott kopog, kegyeg, pereg a kronosz, a mi időnk, ahol minden véresen komoly, ahol statisztikákat hallunk megbetegedésekről, fagykárokról, menekültekről, tömegtüntetésekről. Ahol idegesen kapkodjuk a fejünket, és nem látjuk meg egymás arcát, csak a feladatokat, csak a nehézségeket. Közben selymesen elsuhan mellettünk egy nap, kettő, megint csak megérint bennünket a kairosz, az Ő ideje, amelyben van idő megállni, lehajolni… és felemelni egymást. És a dacos Ádám, aki “olyan akart lenni, mint Isten”, szárnyaszegett Péterként sírva fakad, hogy Magadalai Máriaként meghallja az angyal szavát a beköszöntött kairoszról: “Nincs itt, feltámadt.”
Lehajolsz hozzám?Jezus_lehajol-kep-2020apr

A kép Marko Ivan Rupnik SJ alkotása.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.