Júdás vagy, vagy Péter? – Nagykedd

Igenaptár-napi olvasmányok

Júdás vagy, vagy Péter?
Jn 13,21-33.36-38

Az utolsó vacsorán vagyunk, a lábmosás után. A tanítványok már az egyházat jelképezik és az evangélista már úgy közli Jézus szavait, hogy azok a mindenkori közösségnek is szóljanak. Judás árulásának bejelentése előtt Jézus lelke megrendül. Hasonló kifejezés ez, mint amilyet Lázár sírjánál olvastunk, vagy mikor megdicsőüléséről beszél tanítványainak. A falat átadása Júdásnak nemcsak válasz volt Péter kérdésére, hanem felhívás is az árulónak, akinek lelkében már megérlelődött a szakítás…Júdás árulása előre kitervelt és kialkudott árulás volt.

Péter tagadásának jövendölése prófétai kinyilatkoztatás. Nagy dolgot akar tenni, de kis dolgon is elbukik.  Tagadásának oka nem a rosszindulat, hanem az emberi gyengeség. Jézus jelzi, hogy bukásaink és tagadásaink benne vannak Isten tervében. Péterben kinyilatkoztatta, hogy milyen ereje van a bűnbánatnak: az esendő embert is meg tudja erősíteni és naggyá tudja tenni.

Júdás és Péter mindketten Jézus mellet készültek küldetésük betöltésére, de útjuk különböző lett. Júdás a sötétség hatalmába került, és Pétert is megkörnyékezte az emberi gyengeség, de hite és ragaszkodása mindenből kimentette.

Elmerülsz a sötétségbe, vagy hagyod magad megmenteni? Júdás vagy, vagy Péter?

 

Célt tévesztett hógolyó
71. zsoltár

Amikor gyerekként az iskolaudvaron hógolyóztunk, egyáltalán nem biztos, hogy csak attól kaptunk nyakunkba hógolyót, aki ellenünk volt, hanem néha attól is, akivel egy csapatba tartoztunk. Egy-egy váratlan találat aztán átáztatta nemcsak a sálat, sapkát, de még az iskolaköpenyt is. Szerencsés volt, aki nem akadt ki ezen, és tudott utána jót nevetni a többiekkel, ahogy az osztályterem radiátorain szárogattuk a ruháinkat. Persze akadt olyan is, aki személyes sértésnek vette az ilyen hógolyót, és sírt, kiabált, verekedett érte.

Később is érkeztek célt tévesztett hógolyók, célzottak is szép számmal, és jópár telitalálatnak számított. Aki tudott rajta egy jót nevetni, annak a ruhával együtt a szíve is újra átmelegedett. A személyes támadások hógolyóinak vizes pamacsa azonban az évek alatt egymásra fagyott. A jeges lé keménnyé, dacossá tett, és keserű gőgjéből magány született. Ez Júdás magánya, aki csak maga körül forog, és minden hógolyót személyes támadásnak vesz. Nem akar fölengedni Jézus önfeláldozó szeretetében.

Nem úgy, mint a zsoltáros, akin a célt tévesztett hógolyók mind felszáradtak. Ő nem maga körül forgott, számára az élet nem szüntelen harc volt, hanem istendicséret: “Mert te vagy, Istenem, bizodalmam, Uram, te vagy reményem ifjúságom óta… Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy!” Ha kapaszkodnia kellett, volt kibe, ha ölelni kellett, volt kit, ha hálálkodni valója volt, volt kinek megfognia a kezét. És ez a Valaki most is ott van vele.
Elolvadtak már a nyakadban a hógolyók?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.