Nagypéntek – Nincs válasz

Igenaptár-napi olvasmányok

Nincs válasz
Az utolsó vacsorán a tanítványok bénult félelme, Péter riadt, gyerekes kivagyisága, Júdás végleges elvesztése mély magányba lökte az Urat. Szeretteitől nem kapott értő válaszokat.
A Getszemáni-kert vérrel verítékező virrasztása, a monológ az Atyához a félelem kellős közepéről kiáltva még inkább süket sötétségbe taszította. Atyjától sem kapott választ.
Utána pedig jöttek a hazug válaszok: Júdás árulása, Kaifás koncepciós pere, Pilátus ideges, önző tétovasága, a katonák durvasága, a megostorozás lassú kínzása, a keresztút alélt támolygása, a csőcselék gúnyolódása, lemeztelenítése, megfeszítése, az ecet íze, az űzött gímszarvas ziháló térdre rogyása a halálos nyílvessző elé.
Hová tűnt az élet? Élet az Atyával, élet a szerető tanítványokkal, az éhezőkkel, a gyógyulást remélőkkel, a megmentésre vágyókkal? Hogy lett mindebből némaság és hazugság?
“Beteljesedett.” Az egyetlen, félelmek között is mosolygó szikra, anyja “Igen!”-je. Ez volt előtte, ez maradt utána: az ember Krisztus életre növelő és halálba szenderülő álmának altató dala. Nagypéntek csöndjének sirató éneke.
Gyökerestül kitépték a zöldellő fát, a szegletkövet elvetették. Várjuk, hogy az Atya megdicsőítse a belőle született, belé tért Egyszülöttjét. Várjuk, hogy a kitépett fát az új élet fájaként a mennyben elültesse. Várjuk, hogy a szegletkövet a mennyei Jeruzsálem szegletköveként biztos alapba elhelyezze, és várjuk, hogy mindazokat, akik bíznak Benne, életre keltse. De mindezt csak várjuk, és hallgatjuk nagypéntek csöndjének sirató énekét.
Mit teszel, amikor nincsenek válaszaid?

kalvariaZavod

Kép: Závodi kálvária

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.