Húsvétkedd – Kártyavár (33.zsoltár)

Igenaptár-napi olvasmányok

Kártyavár
33. zsoltár

Ősi vonzódás van a legtöbb emberben kártyavárat építeni. A vékonyka lapokból színes, magas falakat lehet építeni, messze nagyobb területet lefedve, mint amekkorát a pakliból kinéznénk. A kicsiből hatalmasat építeni vonzó…
Csábító a kártyavár építésében az is, hogy könnyen rombadől. Ezért le kell hozzá győzzem a saját türelmetlenségemet, idegességemet, és tervszerűen, egyenletes ritmusban kell dolgoznom vele. Önmagam kiegyenlített munkára szorítása vonzó…
Ebben a vonzódásban Istenre hasonlítunk. Ő a legnagyobb kártyavár-építő. Ő a legkisebb, leggyengébb lapocskákból építkezik: belőlünk. Mert “telve van a föld az Úr irgalmával”. És a lehető legnagyobb kihívás számára, hogy szalmaláng-lelkületű lapjainkból valami egyenleteset hozzon ki. “Ő a mi segítőnk, és ő a mi oltalmunk.” Isten már csak ilyen: szereti a kihívásokat.
Isten ráadásul meghív, hogy dolgozzunk Vele mi is. Bennünket is alaposan próbára tesz játékra hívásával. A kártyavárnál a legfontosabb a biztos, egyenes alap. “Sziklaszilárd az Úr igéje.” Nos, a mi közös kártyavárunk alapja még csak nem is kézzelfogható; az Istenbe vetett bizalmon alapul. “Az Úrra hagyatkozik lelkünk.” Az egyenletes építkezést az Úr törtvényének megtartása adja. Az újabb és újabb emeleteket az Úr bíztató és bátorító tekintetével rakjuk fel. “Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme.” És nem akarunk bábeli tornyot építeni, hanem minden megépített emeletnek örülünk. És gyönyörködünk benne mi, “akik bíznak az ő irgalmában.”
Idézz föl egy emléket, amikor Isten segítségével helyt álltál egy kényes helyzetben. Gyönyörködj Isten kártyavárában benned! Gyönyörködj a kicsiségedből alkotott nagyságban, félelmeiden úrrá levő biztonságban. Bár törékeny vagy, de gyönyörű az Ő szemében, Akit összetörtek, de feltámadt.

images

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.