Húsvétcsütörtök – Jég hátán is (8. zsoltár)

Igenaptár-napi olvasmányok

Jég hátán is
(8. zsoltár)

A XVIII. századi Tolna-Baranyába betelepült németek közül nem mindenki tudta megszokni a mocsaras-erdős területek uralta klímát, kevesen élték túl az első éveket. Ráadásul a legjobb fekvésű földeket már belföldi – magyar és délszláv – telepesek szerezték meg. A völgységi Závod fuldai telepítésű, színnémet községe a két világháború közötti időre mégis olyan minőségű kultúrtájjá alakította faluját, hogy az azóta erdővel benőtt, meredek domboldalakon francia borversenyeken díjnyertes nedűt adó szőlők virultak.
A jég hátán is megéltek a stiffoller (=Stift Fuladaer) telepes családok. Ez keménnyé tette sokukat. Ők valóban uralmuk alá hajtották a földet, ahogy a Teremtő parancsolta.
Aztán a legtöbbjüket kitelepítették, és mindent kezdhettek elölről a II. világháborút követően Németországban. Ott is megállták a helyüket, mert bíztak az Istenben, aki a parancsot adott a föld megművelésére. Tudták, hogy Isten adta hatalmukba a földet, rajta minden juhot és barmot, a mezők vadjait s az ég madarait. Isten emelte őket a többi élőlény fölé, azért, hogy közel legyenek Hozzá, és nap mint nap kimondják: “Uram, mi Urunk, mily csodálatos a te neved az egész világon.”
Sorold fel, mi mindent adott Isten hatalmadba, hogy gondoskodjál róla! Köszönd meg megelőlegezett bizalmát minden egyes rád bízott személyért, állatért, növényért, feladatért!

svabok

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.