Húsvétpéntek – Partra vetett hal

Igenaptár-napi olvasmányok

Partra vetett hal

Heten ültünk a csónakban, mintha csak a hét kisázsiai egyház hét angyala lennénk a Jelenések könyvéből. Harminc fokos vízpárába burkolóztunk. Neki voltunk vetkőzve, de így is patakokban csorgott rólunk a víz. Fáklyát tartottunk a hajó oldalánál, miközben ütemesen vetettük ki a hálót, és húztuk be ismét, hogy nyüzsögjenek elő az ezüstpikkelyes halak, de sehol nem akadt halraj a hálóba. Pedig Péter jól ismerte a helyet. Ismert minden homokpadot, amelyen a halak pihennek, de most üres volt minden. Leizzadva, holt fáradtan roskadtunk a csónak valamely sarkába.

Már pirkadt, és Péter már hazafelé irányba igazgatta a csónakot, amikor a fövenyről megszólított. Nem ahonnan mi indultunk, hanem arrébb. Ennivalót kért, aztán, hogy vessük ki a hálót jobb oldalon. Pedig a fáklyát már eloltottuk, pirkadt, semmi értelme nem volt tovább próbálkozni. Péter azonban gyakorlott mozdulattal kivetette a hálót. Ahogy az alja leért a hálónak, elkezdte összehúzni, először alul, aztán a felső zsinegnél fogva. És akkor, segítséget kért… már négyen húztuk, majd amikor végeztünk, a csónak oldalához rögzítettük a hálót, amely sűrű halszagot árasztott.

János akkor oldalba bökte Pétert azzal, hogy ott a parton az Úr van. Péter felkapta köntösét, és a partra úszott… Később mi is kiértünk, forró kövön egy átsült halat láttunk öt helyen átszúrva. Az idegennek nem volt ismerős arcra, és mégis Ő volt. Tudtuk. Azt kérte, hozzunk a most fogott halakból. Péter felugrott, partra vonta a hálót. Jakabbal beemelték a csónakba a zsákmányt.

Nemsokára mind a hetünk hala ott sült a tűzön. Jakabé hamar sült, a többieké lassabban. Jánosé sült a legtovább. Neki lesz ideje gyakorolni, mi a szenvedés. Minden ismerős volt itt, és minden új. Ő kenyérlepényt osztott szét köztünk, amennyit csak akartunk. És beszélgettünk. Nem is tudom, hogy lett vége. Mintha nem fejeződött volna be. Érzem, most is ott ülünk, eszegetünk, felszabadultan nevetünk. Egyre többen telepednek körénk. Mind a százötvenhárom halnak lett gazdája. Mind átsült, kiszenvedett, és most boldog.

Sorold el Jézusnak, hogyan sül a te halad, mi minden szenvedés tisztít éppen most. Kérd Tőle a lelki áldozás kenyerét, hogy lásd a partot, ahol minden önátadás.

hal

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.