Kedd, húsvéti idő, 2. hét – Kockacukor (92. zsoltár)

Igenaptár-napi olvasmányok

Kockacukor

Igazi karantén-kincs. Ott lapul a kamarában. Kőkemény, úgy összeállt, hogy téglát lehetne pakolni rá, és kibírná. És én mégis megörülök neki, mert ismerem a gyenge pontját, és tudom, hogy a teában elolvad mennyei édes ízzé.
Minden keménység ilyen a mi világunkban. “Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt.” (Lk 11,21-22) Mindegyikőnk bízik valamiben. De vajon nem olyan biztonság-e ez éppen, mint a kockacukor?
A zsoltáros biztosan nem jár így, mert az ő bizalma az Úr, aki az ő Istene. Aki királyi fönségbe öltözött. Szilárd a trónja. Referenciái hitelesek és igazak.
Nem lehetne Isten nekem is biztonságom? Nem lehetne Isten nekem is Isten? Hogyan lehet Ő nekem Istenem? A recept merészen egyszerű: bízz rá mindent. Akkor Ő az Istened. Ha az Ő temploma van az életed közepén, akkor minden gondoddal megtalálod. Ha az Ő parancsai a városod falai, amelyeket nem hagysz el soha, akkor bevehetetlen kősziklára építed életed.
Rajzold le az életed városát! Minden Neked fontos terület egy városnegyed benne. Középütt Isten temploma, amelyet minden városnegyeddel sugárutak kötnek össze. A falak az Isten parancsai. Ha végeztél, járd végig az utakat, amik Istennel összekötnek, és járd végig a szeretetparancs építette falakat, amelyek védik a számodra fontos területeit az életednek. Ez a hálaadás ideje.20180426kockacukor

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.