Kedd, húsvéti idő, 3. hét – Kenyérkérdés (evangélium)

Igenaptár-napi olvasmányok
Kenyérkérdés
(Jn 6,30-35)

A csodajelre vonatkozó kérdés („milyen csodát művelsz?…mit tudsz tenni?”) a kenyérszaporításból indul ki. Előző nap látták, hogy Jézusnak van valamilyen hatalma és azt is megérezték, hogy azt nem akarja népies elképzelések szolgálatába állítani, nem akarja állandósítani a kenyérszaporítást. Pedig úgy hitték, hogy a messiás állandósítani fogja a manna jelenséget.

Ha minden nap jönne a mennyei kenyér nem kéne fáradozni, nem lenne gond a szegénység, jobban állna a GDP. Talán az ilyen nehéz időkben lehetne kérni kiszállítással is.

„Én vagyok” mondja Jézus, utalva ezzel Istenek a Sínai hegyen mondott szavaira, egyúttal jelezve, hogy, mint Isten fontos dolgot oszt meg önmagáról. „Én vagyok az élet kenyere”.

Annyi mindenre éhezünk…jóságra, odafigyelésre, együttérzésre, szeretetre…hosszasan sorolhatnánk. Isten helyezte belénk ezt az éhséget, és Ő lesz az, aki mindezeket beteljesíti bennünk. Aki Jézushoz megy, befogadja Őt, azonosul Vele, azzal Ő megízlelteti az örök életet, „jóllakatja” Önmagával.

Oltariszentség felmutatás

 

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.