Szerda, húsvéti idő, 3. hét – Libatömés

Igenaptár-napi olvasmányok
Libatömés

Egyre hangosabb a vita a libatömés körül. Elhangoznak érvek pro és kontra. Merthogy a liba – mint minden állat – tudja, mennyi élelemre van szüksége, tehát a tömés kínzás, mások szerint pedig egyáltalán nem zavarja a madarat, hogy többet kell ennie, tehát a tömés nem kínzás. Anélkül, hogy részt vennénk a vitában, érdemes rácsodálkoznunk arra, ha a liba kérdés, miért nem kérdés, hogy miért etetik sokan túl a kutyájukat, macskájukat, más házi kedvencüket, vajon miért élelemmel jutalmazzák őket, egyáltalán miért jutalmazzák őket és miért nem.
Erre ma az első János-levél horizontjáról látunk rá: “Az Isten világosság és nincs benne semmi sötétség… ha világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak vére megtisztít minket minden bűntől.” (vö. 1Jn 1,6-8)

Hogy szabad-e libát tömni, karácsonyfát termeszteni és állítani, egyáltalán húst, növényeket fogyasztani, ez a felfogásunktól függ. Ám vajon a felfogásunk következetes-e? Mert ha Isten világosságában, azaz szeretetteljes értelmének fényében nézünk magunkra és egymásra, akkor meg tudjuk állni, hogy többet együnk-vegyünk a kelleténél, akkor az állatainkat sem etetjük túl, helyén kezeljük a haszonnövényt és haszonállatot, akkor nem az értékek védelmével lesz tele az életünk, hanem az értékes élet védelmével. És akkor nemcsak a testi, hanem a lelki-szellemi táplálékra is odafigyelünk, és kérjük Azt, aki „az élet kenyere…, hogy senkit el ne veszítsen abból, akiket az Atya neki adott, és… mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen.” (vö. Jn 6,35-40)

Légy ma fegyelmezett, és tápláld testedet, lelkedet, szellemedet kellő mértékben!

libamaj

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.