Csütörtök, húsvéti idő, 3. hét – Kenyérkérdés 2.

Igenaptár-napi olvasmányok
Kenyérkérdés 2.
(Jn 6,44-51)

Jézus folytatja a korábbiakban megkezdett tanítást az élet kenyeréről. Egy fontos kölcsönhatást mutat be nekünk: csak az jöhet Jézushoz aki elfogadja az Atya kegyelmét, viszont az Atya csak azt vonzza aki követi Jézust.

Ezek után tér Jézus az eredeti témára. Szavai jelentőségét a „bizony, bizony” kettőzés is mutatja. Az általa hozott, valóban nagybetűs és igazi Élet megszerzésének két alkotója van: a hit és az élet kenyerének vétele. A hit – ahogy arról már korábban volt szó – nem értelmi tevékenység. Amit Jézus hitnek nevez, azt a mi szavainkkal inkább bizalomnak neveznénk. Aki hisz (bízik)magát Jézus fogadja be, aki az örök élet szerzője. Ezután világosan és egyértelműen kimondja: „Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6,48) az a kenyér, amiről korábban azt mondta, az Atya adja a mennyből az embereknek.

Jézus teste a kenyér, amit feláldoznak a világ életéért. A kenyér arra van, hogy egyenek belőle!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.