Szombat, húsvéti idő, 3. hét – Önnyalogatás macskamódra (116. zsoltár)

Igenaptár – napi olvasmányok
Önnyalogatás macskamódra
(116. zsoltár)

A zsoltárosról ma a macska jutott eszembe. Mármint az önmagát nyalogató macska. Az átlagos kétlábúval ellentétben ugyanis négylábú barátunk önnyalogatásával nem roskad magába, hanem éppen ellenkezőleg: van, hogy orrát, szemét, fülét-farkát végignyalogatja, és eközben nem belelovalja magát az önsajnálatba, hanem megnyugszik, rendezetté válik, sőt, elkezdi a kölykei, testvérei bundáját is rendbe szedni.
Zsoltárosunk legalább ilyen zseniális. Elmeséli, milyen megaláztatás érte, mennyire elkeseredett, ám miután jól kikeseregte magát, nem roskad bele az áldozatszerepbe, nem csap fel ellenségei üldözőjévé, nem akar mások megmentőjeként tetszelegni, hanem azon morfondírozik, mivel viszonozhatná mindazt a jót, amit az Úr tett vele.
Amikor idáig eljut, nyit a hívő közösség felé, és közös imádságba kezd velük Isten jelenlétében. “Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked. Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt.”

Te mivel viszonozhatnád mindazt a jót, amit az Úr tett veled?

cica

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.