Kedd, húsvéti idő, 4. hét – Útjelző tábla (87. zsoltár)

Igenaptár – napi olvasmányok
Útjelző tábla
(87. zsoltár)

Felejthetetlen élmény volt. Nyugat-Anglia. Egy kis, vidéki farmról az első munkahét után egy kölcsön biciklivel bekerekeztem a nagyvárosba, mert akkor még csak a városi könyvtárban volt ingyenes internet-lehetőség. Nagy izgalom. Térkép, közlekedés az ellenkező oldalon, jaj, csak a körforgalmat el ne rontsam. Aztán megkönnyebbülés. Minden útkereszteződésnél nagy útjelző táblák, amik mutatták a nagyvárost, ahová mentem. Ott is elsőre a könyvtárhoz találtam. Minden klappolt. Tudtam írni a családomnak leveleket. Az első nagy emailes korszak. Huszonöt éve.
Utána jött a fekete leves. A visszafele út. Szürkület. Leszakadt az ég. És… egyetlen útjelző tábla sem mutatta a vidéki kis farmot… Eltévedés, bőrig ázás, útba igazítás, kései hazaevickélés.
A 87. zsoltár valami ilyesmit ír le. Felsorolja a szép és gazdag országokat, akiket mindenki megtalál a térképen. És elmondja róluk, hogy eljön az az idő, amikor arról fogják megismerni őket, hogy a kicsi, szürke, ismeretlen Jeruzsálemhez kötődnek. Mert az lesz Isten Városa. Az lesz a világ közepe. Jeruzsálem ad értelmet mindennek és mindenkinek. “Minden forrásom tebenned fakad.”

Ez az idő elérkezett hozzám. Nem én csinálom a politikát. Nem cikkeznek rólam. Nem vagyok gazdag. De kötődök Ahhoz, aki értelmet ad mindennek – az életemben. Aki minden könnyet letöröl – az arcomról. Aki vízzel itatja a szomjas legelőket – a szívemben. Az én útjelző táblámon az Ő neve van. És a tiéden?

atabla

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.