Péntek, húsvéti idő, 4. hét – Az óperenciás tengeren is túl

Igenaptár – napi olvasmányok
Az óperenciás tengeren is túl

A mesék hangján a végtelen szólal meg hívogatón. Vajon miért akar az ember repülni, kék vizeket szelni, ismeretlen földekre lépni? Életünkben mindig van egy tovább. Ez néha örömteli, néha fájdalmas, de valahogy mindig vágyott. Mondják, hogy aki egyszer tengerre szállt, nem marad meg a kikötőben, mert mindig visszavágyik a végtelen vizekre.
Ez a bátor vágyakozás vezet bennünket a Jézusba vetett hit ösvényein Jézus után a végtelenbe. Mert Jézus nem fejezte be történetét a halál kapujában, hanem tovább szólította barátait, hogy éljék Vele közösen életüket. “Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig.” Jézus, bár megölték, de nem halt meg örökre, csak előrement, hogy helyet készítsen az atyai házba, a repeső boldogság helyén nekünk, akik Hozzá akarunk tartozni.
Hogy milyen ez az atyai ház, arról csak vágyódásaink vannak. Vágyódás a kék ég, a hatalmas tenger, az ismeretlen partok után. Egyetlen biztosat ismerünk: Jézust, a barátot, megértő társat, igazságos királyt, életünk Urát, Istenét. Ezért kötjük Hozzá életünk hajóját. “Senki sem jut az Atyához, csak általam.”

Keresd meg a te Óperenciád, amire nagyon vágyakozol, és kérd Jézust, hogy vezessen téged az óperenciás tengeren túl!

tenger

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.