Kedd, húsvéti idő, 5. hét – Meddig még? (145.zsoltár)

Igenaptár – napi olvasmányok
Meddig még?
(145. zsoltár)

Meddig lehet szeretni? Meddig lehet elviselni a gyűlöletet, és nemcsak elviselni, hanem szeretettel viszonozni? “Már nem sokat beszélek veletek, de szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem”, mondja Jézus elfogatása előtt, arra készülvén, hogy mindhalálig szeretni fog.
Gyerekkorom egyik döbbenete volt a régi szekszárdi holokauszt-emlékmű: a szögesdrót mögött, tűzben álló, hatalmas nőalak, karján már megfulladt gyermekével. Ez a néma sikoltás, a menekülés- és feloldás-nélküliség bénítóan hatott rám. Összeszorult a szívem, mégis mindig újra vonzott a relief, hogy megnézzem, vajon nincs-e mégis remény a reménytelen arcon, nincs-e szabadulás az emberalkotta borzalomból, de az emlékmű tanúsága szerint nem volt.
A mindhalálig szerető Úr azonban másként gondolta. Engedte, hogy legyőzzék, hogy legyőzze a legyőzhetőséget. Azáltal, hogy mindhalálig hálás volt az Atyának boldogító, teretmő szándékáért, hogy “áldotta Őt mindennap, és dicsérte nevét örökkön örökké,” azáltal, hogy nem szűnt meg szeretni bennünket fájdalmai és haláltusája között, valóra váltotta a zsoltáros végnélküli istendicséretét, és erőt adott minden kilátástalanság, zsákutca, gettó, bezárt kapu mögött szenvedő embertársának, hogy a Velünk-levő Istenbe kapaszkodva megszabaduljanak a halálból.

Meddig még? “A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Te belekapaszkodtál már?

a_holoc

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.