Húsvét 6. vasárnapja – Gül baba rózsái

Igenaptár – napi evangélium
Gül baba rózsái

A magyar ezeregyéjszaka meséi, mondhatnánk a török világot megidéző, a háborúban harcosként, békeidőben rózsákat ültető tudósként működő dervis, Gül baba alakja köré font legendákra, aki Szulejmán szultán ifjúkori barátja volt, s akinek a szultán síremléket (türbe), mellé derviskolostort (tekke) építtetett halálakor. Gül baba, magyarul “Rózsa apó” neve talán csak halála után ragadt a dervisen, akinek turbánját mindig díszítette a „gül”, azaz a rózsa.
E legendás dervishez hasonlóan a Tömegtájékoztatás Világnapján Ferenc pápa arra hív bennünket, hogy mi is “öltözködjünk” jó történetekbe, és ne csak a ruházatunkra figyeljünk, hanem a lelkünket öltöztető célokra is. “Nem születünk késznek – mondja a pápa – mindig „szőttnek” és „kötöttnek” kell lennünk. Az életet arra kaptuk, hogy továbbszőjük azt a meglepő csodát, amik vagyunk.”
Ebben minta számunkra a Biblia, amely mondhatni az “Isten és az emberiség nagy szerelmi története”, ahol Isten célja, hogy boldoggá tegyen bennünket. Része vagyunk a történetnek: “Krisztus levele vagytok – jegyezte meg Szent Pál –, amelyet
mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével… az élő szív lapjaira.” (2Kor 3,3)
Gül baba rózsái folytonos gondoskodást igényelnek, kemény, szüntelen munkát tövisek között, amelynek termése leheletnyi finom szirmok pompázatos özöne. Fülöp diakónus lelkesedése, tüzes szavai lázba hozták Szamaria lakóit, és sokan megtértek. A nagy térítő munka után Péter és János apostol elmegy, hogy a nagy szavak után leheletnyi finom Isten-közelséget vigyen a Krisztus szavára megtérteknek. Úgy tűnik, a nagy tettek és a nagy döntések elernyednek, ha nem követi őket csendes-szerelmes Isten-közelség, amit mi a Szentlélek fuvallatának, bérmálásnak, megerősítésnek mondunk. Az első Péter-levél arra hív, hogy legyetek készek válaszolni mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység felől kérdez. A titkunk nem a nagy tettek, hanem a szerelmes csendek a “igazság Lelkével, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri.”
“Ó, Mária, Asszonyunk és Anyánk, aki méhedben szőtted az isteni Szót és életeddel
elbeszélted Isten csodálatos tetteit! Hallgasd meg történetünket, őrizd meg
szívedben” leheletfinom, illatos rózsaszirmainkat, amelyek gyengén és gyengéden örökre elpusztíthatatlanok.

Állj meg egy pillanatra, hogy megérezd, amint felfeslik benned a reménység rózsája!
agulbabarozsai

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.