Kedd, húsvéti idő, 6. hét – A Vigasztaló (evangélium)

Igenaptár – napi olvasmányok
A Vigasztaló

(Jn 16,5-11)

Búcsúzás és vigasztalás. Jézus szavaiban egyszerre van jelen mindkettő. Akárcsak mi, amikor olyasvalakitől köszönünk el, akit nagyon szeretünk és tudjuk, hogy jó darabig nem találkozunk személyesen. Ilyenkor az ölelés és a puszi mellett bíztatjuk egymást, hogy az idő gyorsan eltelik.

Jézus tudja, hogy tanítványai nem tudják felfogni mi is történik pontosan. De bíztatja őket, hogy így a legjobb, mert elküldi a Vigasztalót, a Szentlelket. Nem azért, hogy felváltsa, hanem azért, hogy az ő művét hatékonnyá tegye az idők végéig. Az ígéretben az is benne van, hogy a Szentlélek Őt fogja képviselni, az ő tanítását akarja életté tenni a világban.

A világ dolgait szemlélve mi is gyakran értetlenül állunk és megijedünk érzékelve a küldetés nagyságát szemben saját esendőségünkkel. És olyan jól esik szembesülni vele, hogy nem csak rajtunk múlik… Ha csak emberi ügyeskedés lenne Krisztus művének folytatása, már rég nem lennénk sehol. De mivel velünk van a Vigasztaló, alkalmatlanságunk és bűneink ellenére is folytatódik Krisztus műve.

Kérjük, hívjuk Őt!
98456278_3207340009329674_1217411572427653120_n

 

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.