Kedd, húsvéti idő, 6. hét – Szent Antal segít (zsoltár)

Igenaptár – napi olvasmányok
Szent Antal segít
(138. zsoltár)

Páduai Szent Antalt az elveszett tárgyak előkerítésében szoktuk segítségül hívni, és nem csalatkozunk. Azonban nem csak elveszhetnek, hanem el is takarhatnak náluknál fontosabbakat. Szent Antal a végkimerülésig böjtölt. A teljes kimerültség állapotában azonban a Gyermek Jézust látta meg álmában, aki csodálatosan megerősítette őt. Tagjaiba új erő költözött.
A zsoltáros hasonló pillanatról ír: “az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé”, Istenem. Ez egy hatalmas hadicsel, amit Szent Antal és a zsoltáros is ösztönösen jól csinál, és mi is megtanulhatunk: másik szintre emeljük a kommunikációnkat Istennel. Nem elmondjuk az imát, nem elmeséljük Jézusnak, mi van bennünk, hanem mielőtt ezeket megtennénk, Isten elé helyezkedünk, az angyalok színe elé képzeljük magunkat, és imádjuk Őt, azaz leborulunk előtte, belesimulunk a teremtésbe, és a fűszálakkal együtt dicsőítjük a teremtő Atyát, a megváltó Fiút a Lélek szavával. Csak ezután, ilyen új lelkülettel meséljük el a velünk történteket bizalmasan, szerelmesen. Ilyen lelkülettel formáljuk ízesen, alázattal az ima szavait.
Egyébként ezért működik a Szent Antalhoz intézett fohász: más szintre emeljük a kesergésünket az elveszett dolog felett. Nem dühöngünk, nem engedjük, hogy a szeretett tárgy hatalmasra nőjön a szívünkben, hanem inkább a szegényekre emeljük tekintetünket, nekik adunk adományt, hogy segítsük őket. Eközben a lelkünk más szinten kezd el kommunikálni, és Isten helyére teszi a világot körülöttünk: az embereket a szívünkbe, a dolgokat a zsebünkbe. Szent Antal segít átölelni nekünk is a kis Jézust, és erőt kapunk, hogy más szinten éljünk “az angyalok színe előtt”.

Próbálgasd ma mindhármat: 1. az embereket a szívünkbe rejtjük, 2. a dolgokat a zsebünkbe tesszük, 3. Isten imádjuk.

Páduai Szent Antal (Lisszabon, 1195. augusztus 15. - Arcella (Padova mellett), 1231. június 13.) portugál származású ferences rendi teológus és prédikátor. A római katolikus egyház szentje. Portugál nemesi családból származott, eredetileg Fernando névre keresztelték. Körülbelül 16 éves lehetett, amikor belépett az Ágoston-rendi kanonokok közé. Ekkor vette fel az Antal nevet, védõszentjéül Remete Szent Antalt választva. 1220-ban átlépett a ferences rendbe, és misszionáriusként Marokkóba indult. Betegsége miatt hamar haza kellett térnie, a hajó azonban viharba került, és Szicília partjaira vetõdött. Itt élt egy rövid ideig, és itt vett részt 1221-ben a ferencesek generális káptalanján. Hans Fries: Páduai Szent Antal prédikációja, 1506 Ekkor találkozott Assisi Szent Ferenccel. Antal feltûnt szónoki képességeivel, ezért azzal bízták meg, hogy Itáliában a katharoknak és Dél-Franciaországban az albigenseknek és valdenseknek prédikáljon. 1227-ben tért vissza Észak-Itáliába, ahol térítõ prédikátor és tartományfõnök lett, miközben a Bolognai Egyetemen a teológia ferences lektora volt. 1230-ban visszavonult számos hivatalától, és 1231-ben útban Padova felé halt meg, az arcellai kolostorban. A nép viharos követelésére IX. Gergely pápa már tizenegy hónappal halála után, 1232. május 30-án szentté avatta. 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánították. Páduai Szent Antal (többek között) a szegények védõszentje, ezért a katolikus templomokban a szobra elõtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyûjtésére szolgál. Sírja a padovai Szent Antal-bazilikában található, mely híres zarándokhely. Ünnepe június 13. (Forrás: Wikipédia)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.