Kedd, húsvéti idő, 6. hét – Szent Antal segít (zsoltár)

Igenaptár – napi olvasmányok
Szent Antal segít
(138. zsoltár)

Páduai Szent Antalt az elveszett tárgyak előkerítésében szoktuk segítségül hívni, és nem csalatkozunk. Azonban nem csak elveszhetnek, hanem el is takarhatnak náluknál fontosabbakat. Szent Antal a végkimerülésig böjtölt. A teljes kimerültség állapotában azonban a Gyermek Jézust látta meg álmában, aki csodálatosan megerősítette őt. Tagjaiba új erő költözött.
A zsoltáros hasonló pillanatról ír: “az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé”, Istenem. Ez egy hatalmas hadicsel, amit Szent Antal és a zsoltáros is ösztönösen jól csinál, és mi is megtanulhatunk: másik szintre emeljük a kommunikációnkat Istennel. Nem elmondjuk az imát, nem elmeséljük Jézusnak, mi van bennünk, hanem mielőtt ezeket megtennénk, Isten elé helyezkedünk, az angyalok színe elé képzeljük magunkat, és imádjuk Őt, azaz leborulunk előtte, belesimulunk a teremtésbe, és a fűszálakkal együtt dicsőítjük a teremtő Atyát, a megváltó Fiút a Lélek szavával. Csak ezután, ilyen új lelkülettel meséljük el a velünk történteket bizalmasan, szerelmesen. Ilyen lelkülettel formáljuk ízesen, alázattal az ima szavait.
Egyébként ezért működik a Szent Antalhoz intézett fohász: más szintre emeljük a kesergésünket az elveszett dolog felett. Nem dühöngünk, nem engedjük, hogy a szeretett tárgy hatalmasra nőjön a szívünkben, hanem inkább a szegényekre emeljük tekintetünket, nekik adunk adományt, hogy segítsük őket. Eközben a lelkünk más szinten kezd el kommunikálni, és Isten helyére teszi a világot körülöttünk: az embereket a szívünkbe, a dolgokat a zsebünkbe. Szent Antal segít átölelni nekünk is a kis Jézust, és erőt kapunk, hogy más szinten éljünk “az angyalok színe előtt”.

Próbálgasd ma mindhármat: 1. az embereket a szívünkbe rejtjük, 2. a dolgokat a zsebünkbe tesszük, 3. Isten imádjuk.