Csütörtök, húsvéti idő, 6. hét – Megismertette szabadítását (98. zsoltár)

Igenaptár – napi olvasmányok
Megismertette szabadítását
98. zsoltár

A zsoltároskönyvben újra és újra előjön a nagy győzelem, csodálatos szabadulás témája. Az Istenben remélő ember élete megkönnyebbüléshez, megnyugváshoz, beteljesedéshez vezet. Az elért cél utáni megpihenés, a jól eső gyönyörködés, a bevégzett munka öröme, egy csodálatosan örömteli diadalmenet, az ellenség eltűnése örökre, a végtelen, túlcsoduló, minden félelem és riadalom nélküli béke beköszönte – ezek írják le ezt a beteljesedést. Mindez évezredek imádsága, bölcsessége és tapasztalata.
Hogyan van akkor ez? Akkor amit mi tapasztalunk: az öregedés, gyengülés, a megbetegedések, fájdalmak, magány, kétségek sötétségei – ezek mind legyőzhetők? Vagy ha nem, akkor a vallás, meg ez az egész reménykedés maga a sötétség és csak évezredes önbecsapás? Sokan valóban csak ezt a két utat látják: nekifeszülnek az első lendülettel minden sötétség legyőzésének, majd elkeseredett dühvel a vallást okolják, amiért hősködésük kudarcot vallott.
A vallásos ember reménnyel teli győzelme azonban másik utat választ: rábízza magát Arra, aki “megismertette szabadítását”, Arra, aki “megemlékezett irgalmáról”, Arra, aki előtt “ujjong… a tenger s ami betölti, a földkerekség és … a hegyek is mind.” Nem ő győzi le egyedül a sok sötétséget, nem hessegeti el az öregedést, a fájdalmak, magány, kétségek világát, hanem megosztja ezeket Jézussal, befogadja saját sötétségébe a Fényt, az igazi Világosságot. És miközben látszólag ledönti őt az elmúlás gyengesége, beleveti magát Annak a karjába, akinek “minden földek énekelnek, örvendenek, zengenek”, és így minden szorongattatásából megszabadul.

Bízd újra életedet Krisztusra!

kezek

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.