Szombat, húsvéti idő, 6. hét – Szülő-föld (47. zsoltár)

Igenaptár – napi olvasmányok
Szülő-föld
47. zsoltár

Az Alföld rónasága vagy a dimbes-dombos Dunántúl, ez a hazánk. Bár szinte mindent a boltban veszünk, mégis jó, ha a hazai termelőktől vásárolunk, mert ez is segít azonosulni a földdel, amely életet, vizet és kenyeret ad nekünk. Még könnyebb kötődni hozzá, ha egy darabját – akárcsak az erkélyünkön – megműveljük. A föld, amelyet izzadságommal öntözök, táplál engem. Amikor megélhetem azt, hogy dolgoztam vele, és betakarítom a termést, hálás leszek Istennek a földért és a szorgalmamért, mert Ő adta mindkettőt, és Ő engedte, hogy egymásra találjunk.

Pontosan ennek örömével nem tud betelni a zsoltáros: “Tapsoljatok mindnyájan… örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert… kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli.” Isten teszi otthonná áldásával a földet. Isten engedi meg, hogy szeretettel lássuk a minket körülvevő tájat, és ne élményforrást, kikapcsolódási lehetőséget, kiaknázható erőforrásokat lássunk meg benne csupán, hanem azt, ahol “helyünk van” a világban. Élni mindenütt lehet, otthonosan mozogni is, de el kell döntenünk, melyik föld “szül meg” minden nap újra, melyik földhöz vagyok hűséges, melyik föld tesz boldoggá engem. Ez a táj lesz otthonom, békém és boldogságom, ahol Isten kézzelfogható jóságát nap mint nap tapasztalhatom, ahol az otthon fészek-melege feltölt bizalommal.
Ha mindebben Isten atyai gondoskodását látjuk a mai napon, akkor nem leszünk egyedül, mert “maga az Atya szeret titeket”.

Sétáljak egyet, és morzsoljak el egy földrögöt.

ahazai

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.