Szerda, húsvéti idő, 7. hét – Ragadozó farkasok

Igenaptár – napi olvasmányok
Ragadozó farkasok

“Miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.” Pál apostol szavai az efezusi közösség vezetőihez tükröt tart mindannyiunknak. Mi is válhatunk ragadozó farkasokká, akik “fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják” a másikat?

Hányszor hangzik fel a keresű sóhaj: “Mit rontottam el?”, hányszor szembesülünk azzal, hogy nem úgy sikerültek a dolgok, amint elterveztük. Hogyan maradhatunk Isten báránykája, hogy ne váljunk farkassá?

Jézus mondja a tanítványokról az Atyának: “ők a világban vannak, én tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben.” Akkor maradunk meg báránynak, ha hallgatunk az Atya, a Pásztor szavára, ha az Ő neve van a szívünkben, szánkon. Jézus Hozzá vezető úttá, kapuvá válik számunkra, hogy bennünket is az Atya szava éltessen, amint Ő iparkodott eggyé forrni emberségében a Szóval, aki kezdettől fogva volt. A “férfiak, akik fonák dolgokkal” magukhoz kötik a tanítványokat épp ezt rontják el: nem az Atya-Fiú kapcsolat élő Vizéhez vezetik a szomjazókat, mert maguk sem simulnak oda a Pásztorhoz bárányként, hanem elidegenednek tőle, erőszakossá válnak, mint a ragadozó farkas. Tanítani csak tanítványként lehet, krisztusivá tenni csak krisztusivá válva lehet.
Adjunk időt ma az Atya nevének, hogy megszelídítsen minket.

a_Farkasok

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.