Csütörtök, húsvéti idő, 7. hét – A mérőzsinór (16. zsoltár)

Igenaptár – napi olvasmányok

A mérőzsinór
16. zsoltár

“Azt sem tudom, hol áll a fejem.” – mondjuk néha, amikor túlterheltnek érezzük magunkat, és összecsapnak a fejünk fölött a hullámok. Jézus szelíd korholása kopog ilyenkor a kobakomban: “Márta, Márta, sok mindennel törődöl, pedig csak egy a lényeges”. Miért van az, hogy ismételten túlbonyolítom az életemet? Miért olyan túlzsúfoltak mindennapjaim? Bizony, “sok gyötrődése van azoknak, akik más istenek után futkosnak”, mondja a zsoltáros.

Merthogy ez a baj: túlzott jelentőséget tulajdonítok a feladataimnak, mások véleményének, a saját szerepemnek, és mindez kisistenné válik, “más istenekké”, akik után úgy futkosok, mintha az életem függne tőlük. Pedig csak egy munka vagy egy vélemény. A zsoltáros mindezeken már túl van. Őt már nem szippantja be a tevékenységi láz, nem darálja be a feladatok árja, merthogy ő másra figyel. Lehet, hogy túlórázik, lehet, hogy krízisidőszakot élnek meg otthon, de ő nem ezekre összpontosít, hanem az egyetlen erőforrásra: Istenre. “A mérőzsinór pompás részt juttatott nekem.” Isten, a nagy építész, kimérte, hogy kinek hol van házhelye Isten városában, és én boldog vagyok, mert én a templom közvetlen közelében kaptam helyet. Azaz folyamatosan kapcsolatban lehetek az egyetlen lényegessel: Isten arcával. “Ezért örvend a szívem és ujjong a nyelvem, sőt testem is reménységben pihen.”

Keressem meg ma is Isten arcát, azt, akiben bízhatok és remélek. Tudatosítsam magamban, hogy biztonságban élek az Ő tenyerén.

abiblia3

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.