Évközi 12. vasárnap – Szövetségeseim a félelmeim

Igenaptár – napi olvasmányok
Szövetségeseim a félelmeim

Legszívesebben elfutnék előlük. A legjobb lenne, ha nem lennének. Vagy legalább is nem kéne tudomást vennem róluk. Ha legalább nem zavarnának. Mert félelmetesek az öreg erdő fái alkonyatkor, de ők legalább ott maradnak, ahol vannak. Csak a farkas ne jöjjön!
Nappal persze a fák nem is félelmetesek. Ha jól megnézem őket, inkább kedvesek. Ezért fontos biztonságos időben bizalmi légkörben megismerkedni velük. Pál apostol világosan fogalmaz: a bűn-törvény-büntetés logikája és a bűn-bűnbánat-megváltás-kegyelem logikája között választanunk kell, hogy Isten szemével, bizalomban és biztonságban lássuk magunkat. Bűn van, félelem van, de ha Jézus segítségével a bűnre nemet mondok, a félelmeimet pedig nem takarom el, akkor a megváltás megszabadít a bűntől, a kegyelem gyógyítja a félelmet bennem. Az Úr hős harcosként aktívan az én oldalamra áll, ahogy Jeremiás mondja.
Ha önmagamat akarom a törvény – ez lehet az egészséges életmód, szórakozás, hatalomvágy, stb. – által megváltani, akkor a bűn elnyeri a büntetését, az életemet megváltoztatom, de a félelmemet nem gyógyítja senki. Így az egyre inkább elhatalmasodik bennem, vagy pedig egyszerűen felületessé válok, hogy ne kelljen találkoznom vele.
Jézus szerint a bennünk lévő félelmektől nem kell félnünk. Azok részei az életünknek, és erőforrássá válhatnak bennünk, ha megbarátkozunk velük. Nem kötnek gúzsba, hanem óvatosságra, körültekintésre, józan döntésekre sarkallanak.
Ha megbarátkozom a bennem lévő motivációkkal, akkor kiegyensúlyozott, döntésképes ember leszek. Nem hozok mindig jó döntést, de felelősséget vállalok érte, belátom a hibáimat és törekszem kijavítani. Lesz következménye a tetteimnek, ezért képes leszek fejlődni, és nem félelemből döntök, hanem az Atya akaratából.
Használod a benned lévő erőforrásokat?

félelem

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.