Évközi 13. vasárnap – Teke-parti

Igenaptár – napi olvasmányok
Teke-parti

Egyszer hívott meg egy évfolyamtársam bowlingozni. Szembesültem vele, nem is olyan egyszerű a bábukat eltalálni a gurított golyóval. Mégis, jókat nevettünk egymáson, és kellemesen elfáradtunk. Átélhettük a hétköznapok gyakori élményét, hogy mi mindig tarolni akarunk, mindenkin keresztülvinni az akaratunkat, de valahogy nem sikerül; mindig marad egy-két bábu, ami nem engedelmeskedik akaratunknak, és velük a későbbi dobásaink során sem bírunk.
Tarolni akarunk, hogy egy egyszerű, jól érthető világ vegyen körül bennünket. Ehelyett belebonyolódunk a kapcsolatainkba, elvárásokat támasztunk egymás felé: a férjemtől mindig jól esne egy kedvesség, a feleségemtől egy aggódó kérdés az egészségemről, a gyerekemtől egy csacsogó telefonhívás, ami felvidít, unokavőmtől, hogy összevágná télre a tüzelőt. Miközben kínosan ügyelek arra, hogy ne kivételezzek egyetlen családtagommal sem, belegabalyodok elvárásaim szövedékébe.
Ebben a fojtogató kuszaságban valósággal megőrjít a felebarát szeretetének követelménye: “Még mit nem? Őt is nekem kell eltartanom? Hány bőrt húznak még le rólam?” Ennek friss vizet vigyek, a templomba perselypénzt, a plébániának egyházközségi hozzájárulást, a beteg gyermekek házigondozását segítő alapítványnak csekk-befizetést? Ez már túl sok! Nem bírom!

Isten azonban nem erre hív. Ő nem akarja, hogy fojtogató légkörben éljünk. Tudja jól, hogy kiegyensúlyozott baráti és családi kapcsolatokra van szükségünk, amelyek nem elvárásokra épülnek.
Éppen ezért kéri, hogy fordítsunk hátat – legalábbis a cselekvéseink gyökerénél, a döntéseinknél – a vágynak, hogy mindenkinek megfeleljünk. Első körben csak annyit döntsünk el, hogy mindenkit ugyanazzal a végtelen, elfogadó szeretettel szeretünk, amellyel Isten is megajándékoz bennünket nap mind nap. Mindenkit Istenért szeretek. Ezt színezi, hogy ki irányában érzek szimpátiát, és kivel vannak nap mint nap közös dolgaink, de a lényeg ugyanaz: “éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Igazából ez az a gurítás, ami mindent visz, ez az a gyógyszer, ami minden fájdalmat csillapít, ez az a szeretet, ami méltó Őhozzá.

Tisztítsuk ki ma délután a szívünket, és bizonytalanságaink, keresztjeink mögött sejtsük meg a minket szerető Istent. Hívjuk meg, és fogadjuk be az életünkbe!

ateke

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.