Évközi 18. Vasárnap – Egy zsák rizs

A járvány második hónapjának az elején telefoninterjúra lettem figyelmes a rádióban: Dr. Fodor Réka, mindenki Afrékája mesélt ugandai élményeiről, ahol kint ragadt a járvány miatt. Megdöbbentett egy egyszerű mondata: a Földnek azon a részén nem a járvány réme a legveszélyesebb, hanem hogy a járvány miatt megbénuló gazdaságban éhen halnak az emberek, mert a családoknak nincs hűtőszekrényük, nincs tartalékuk, és ha nem lehet élelmiszerhez jutni, az egyet jelent az éhhalállal. Az édesanyák napi feladata semmi más, mint hogy járják a tízmilliós metropolisz utcáit, hogy egy zsák rizst vásároljanak valahol 6-8 fős családjuknak, hogy kibírják holnapig.
Ez a mondatfoszlány bukkant föl bennem Deutero-Izajás és Máté evangélista szavaival szembesülve. A babiloni fogság prófétája a nélkülöző, rabsorban tengődő, megvetett zsidóságba önt reményt, hogy legyen bátorsága odaadni gyengeségét az Úrnak, kiszolgáltatni kiszolgáltatottságát az Istennek, hogy az egész napos küszködés a napi élelemért ne bénítsa meg szívét, hanem merjen bízni Istenben, aki jóllakat ingyen gabonával, borral és tejjel.
Jézus szintén ezt írja tanítványai szívébe: “Ti adjatok nekik enni.” Akkor is, ha nektek sincs. Akkor is, ha lehetetlen. Mert Istennek semmi sem lehetetlen, és neked sem, ha Hozzá tartozol.
Afréka a város püspökével közösen minden pénzén rizst vásárolt, amit a püspökség munkatársai folyamatosan osztottak ki a családoknak, hogy ne apadjon el az olajos korsó, ne ürüljön ki a szakajtó. És hogy ne apadjon el a remény, hogy Istenben bőség van.
A tanítványok pedig átélték a csodát, hogy ötezer család lakott jól a pusztában, ők pedig még ennél is többet nyertek: rábízták magukat Jézusra, aki legyőzte bennük a csüggedést, a kicsinyességet, a számítgatást… mert Istenben bőség van.

Mik akadályoznak Benneteket, hogy az Úr bősége Bennetek legyen?

Egy_zsak_liszt

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.