Évközi 20. Vasárnap – Agyagkatonák

Mintegy 8000 katona vigyázza az első kínai császár síremlékét 2200 éve már. Micsoda eszement ragaszkodás az élethez, micsoda megrögzött hit a túlvilágban! Az evangélium sziro-föníciai pogány asszonyának hite ez, akit a tanítványok már szeretnének látóhatáron kívül tudni, de akit nem lehet levakarni, akit nem lehet lerázni, mert tudva tudja, hogy Jézus minden élet ura. Jézus számára nem egy cím, nem egy szerep, akit tisztelni kell, aki előtt meghajolni illik, őt nem érdeklik a zsidó szokások, a görög etikett. Jézus számára nem bölcs, nem tanító, de még csak nem is egy gyógyító csodarabbi, akit meg kéne győznie, hogy gyógyítsa meg a lányát. Jézus maga az élet, az ő életének az egyetlen értelme, akihez ragaszkodni akar lerázhatatlan bizalommal. “Mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból?” (Róm 11,15)
Mi kell ilyen hithez? Kétségbeesés? Elvakultság? Eszeveszett fájdalom? Mi kell 8000 katona elkészítéséhez 8000 egyéni ábrázattal, miféle ragaszkodás az élet e másfajta mélységéhez?
Vajon belevetem-e magam Jézus keresésébe ennyire? Hiszek-e benne ezzel az ellentmondást nem tűrő egyenességgel? Kikönyörgöm-e, hogy szóljon hozzám? Van-e agyaghadsereget felállító, hegyeket mozgató hitem? Vagy eltévesztem időnként az irányt? Elkényelmesedem? Engedetlenné válok? Az Úr akkor sem hagy el: “Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.” (Róm 11,32)

Próbálj meg annyi ajándékot, kegyelmet kérni Jézustól, hogy kifogyjál az ötletekből, hogy egészen kimerülve a kérésben végre Őt magát vágyd/keresd!

agyaghadsereg

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.