Évközi 21. Vasárnap – Kinek tartasz engem? Mit látsz meg bennem?

Gondolatok az Évközi 21. Vasárnapra

Mit gondolsz felőlem? Mit veszel észre a szememben? Mire tartasz képesnek? Mi mindent mersz rám bízni a neked kedvesekből? Belém látsz-e? Megnyugtat-e, ha rám nézel? Szerinted mit sugárzok feléd? Milyen érzés a szemembe nézni? Milyen neked a közelségem?
Mennyi minden kavarog Jézus kérdésében… Játsszunk el a gondolattal, hogy Péter – a nevünkben – nem válaszolt rögtön Jézusnak, hanem visszakérdezett: “És Te, Uram, kinek tartasz engem?” Valami olyasmi történt volna, mint a bűnös nőt elítélni akaró férfiakkal: Jézus leguggolt volna, és írt volna a porba: Péter bűneit, korlátait, kudarcait… mindezt irgalommal, megértéssel, együttérzéssel.
Néha talán azt gondoljuk, jobb, ha nem ismernek belőlünk mindent mások: mert csalódnának bennünk, nevetségessé válnánk. Jézus annyira más ember, mint mi: mindenkinél jobban ismer minket, és mégis mindenkinél jobban szeret bennünket. Jézus annyira Isten, annyira ember egyszerre: irgalmas és könyörülő, szerető és megértő.
Ilyenforma gondolatok cikázhattak Péterben Jézus kérdésére. Szemébe nézett, és szeretnivalónak látta magát úgy, hogy minden bűne kontúrosan látszott Jézus szembogarában. Élete, szokásai, vágyai, melyek számára oly sokszor börtön rácsainak tűntek, hirtelen a végtelen pusztára néző, otthonos sátor tartórúdjai lettek. Ami szűkös volt, Isten végtelenjére nyíló kehely lett, ami bűzös, kis pocsolya volt, bárányfelhők játékának tágas panorámáját festette elé.
Valahogy így született meg benne a válasz Jézus kérdésére a Szentlélek sugallatára: “Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” – Te vagy a minden a számomra.

Ha tőled megkérdezné Jézus, kinek tartod őt, te mernél visszakérdezni?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.