Évközi 22. Vasárnap – Chilei bányaomlás

Elmélkedés a vasárnap szentírási szakaszaihoz.

2010-ben 33 bányász rekedt egy chilei rézbánya mélyén. 69 napot töltöttek a mélyben, mire a mentőcsapatok legtöbbjüket épségben a felszínre hozták. A bányászok két fontos döntést hoztak. Elfogadták, hogy csak külső segítséggel menekülhetnek meg, ezért mindent megtesznek, amit a mentőcsapatok kérnek tőlük. Másrészt eldöntötték, hogy amint közösen kerültek életveszélybe, úgy közösen kerülnek is ki onnan.
Ezt a döntést hozza meg minden hívő ember is: csak az Úr tud kihúzni bennünket a magányba záró kétségbeesésből, önzésből, ingerültségből, akaratosságból. Ehhez azonban Felé kell fordulnom, és Hozzá hasonulva bele kell vetnem magam a szétosztott élet kalandjába, amely többé nem rólam szól.
Ahogy Pál mondja: “Kérlek, …adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul… alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.” A Krisztushoz alakulás fájdalmas: “olyan lett szívemben, mint égő tűz, bezárva csontjaimba; és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam, nem győzöm.” Ha beengedem a csontjaimig az Istent, akkor átalakít, akkor Ő többé nem csupán egy meghallgatott prédikáció, útja nem csupán pálmaágas jeruzsálemi bevonulás, hanem Olajfák hegye, Gabbata és Golgota. Nem a feleslegemből adok, hanem saját Testemet és Véremet adom oda, az életemet, hogy éljenek.
69 nap a mélyben, döntések a mélyben. Csak Vele és egymással. Te döntöttél már? Felvetted a kereszted?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.