Évközi 23. Vasárnap – Vajas kenyér

Aki már kóstolta a friss kenyeret vajjal, a roppanós pirítóst vajjal, az fel tudja idézni a finom mozdulatokat, ahogyan a vajat óvatos, tapintatos és kíméletes mozdulatokkal, egyenletesen és vékonyan elkenjük a karéj kenyéren. Ezek a művészi kifinomultságú mozdulatok utánzás után kiáltanak. Szinte megkívánjuk, bárcsak így bánnánk egymással is: ilyen finoman, kecsesen, előzékenyen; ennyi tapintattal, érzékenységgel és bájjal; ekkora beleérzéssel és nagyvonalúsággal, humorral és jómodorral.
Úgy kellünk egymás számára, mint egy falat kenyér – feltéve, ha a fenti viselkedéssel fordulunk egymás felé. Ha nézeteltéréseinkben érdességünkkel nem vérig sértjük a másikat, nem susmusolunk a háta mögött, hanem lágyan, de határozottan – ahogyan a kés a vajban – biztos kézzel vezetjük végig a közöttünk keletkezett konfliktust, megajándékozzuk egymást bizalommal és reménnyel.
Máté evangélista ezt a bizalomteljes jézusi gyakorlatot idézi elénk, amikor a vitás kérdések elrendezéséhez nyújt eligazítást. Beszéljétek meg személyesen, ha gondotok van egymással! Ha nem megy, keressetek valakit, akihez mindkettőtöknek bizalma van, hogy jelenléte még jobban összekössön benneteket. Ha ez is kevésnek bizonyulna, kérjetek segítséget a hívő közösségétől, imádkozzanak értetek, mert “ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
“Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek” – mondja Pál apostol mintegy biztatásként, hogy igenis van erőnk Krisztusban jósággal, türelemmel megnyerni egymást a boldog örömre, van reményünk, hogy mosolyunk elér a szívéig az istentelennek, aki a vesztébe rohan. Lehet, hogy nem mi látjuk az eredményét, de finomívű emberségünk számára is úgy hiányzik, mint egy falat kenyér.
Vedd kezedbe a kést, és kenj meg egy vajas kenyeret! Gondolj közben azokra, akikért aggódsz, akiket a szívedben hordozol!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.