Évközi 28. Vasárnap – Nekem jár

elmélkedés a vasárnapi szentírási szakaszokhoz

Jogok, esélyek, kapcsolatok és lehetőségek. Szövevényes világ vesz körül bennünket, amelyben minden követ meg kell mozgatni azért, hogy fenntarthassuk az életszínvonalunkat. Amelyet eköben milliók irigyelnek tőlünk, és szintén el akarnak érni. Amelyet milliók vágynak, de sokkal kevesebbel kell megelégedniük. Mi pedig érezzük a nyomást nemcsak határainkon, hanem kórházainkon is, és zsigereinkben lüktet a feszültség jólétünk, biztonságunk, egészségünk törékenysége miatt. Fáradtan mantrázzuk, hogy ez, ami itt van Magyarországon, ez nekünk jár. Ez és még több is. Ezért mi megdolgoztunk. Mi és őseink. És körmünk szakadtáig ragaszkodni fogunk hozzá.

Máté evangéliumában Jézus a hasonló lelki állapotban lévő főpapoknak mondja a királyi mennyegzőről szóló példabeszédet. A király lakodalmat tart fiának, és meghívja rá azokat, akiknek ez jár. De ők nem érnek rá, mert leköti őket mindaz, amiről szintén úgy gondolják, hogy nekik jár. Olyannyira, hogy dühöngve eltaszítják maguktól a meghívást. Helyettük másokat hív meg a lakodalomra a király, akik elfogadják azt. Elfogadják a meghívást, amely arra szól, hogy együtt örüljenek a Fiúnak vég nélkül. Pedig ők sem jobbak a többieknél; vannak köztül jók és gonoszok egyaránt. Csak abban különböznek tőlük, hogy elfeledve a szövevényes világot, örülnek a Fiúnak és örülnek egymásnak. Persze, ha aztán nem engedik, hogy átjárja életüket ez az öröm, és nem termik a “megtérés méltó gyümölcseit” (Mt 3,8), akkor nem ragyog rajtuk a mennyegzős köntös, és azon kapják magukat, hogy hiába ültek a mennyegzős asztalhoz, kizárultak az ünneplő közösségből, és magukra maradtak. “Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14)

Igen, Jézust nem fogadták el a főpapok és a nép vénei, bár az Atya minden embert üdvözíteni akar. Elfogadták mások, ez az egyház, Krisztus népe, a megtérő bűnösök népe. Mindenki meghívott a Jézus körüli örömre, mégis kevesen választják ezt az örömöt a világ gondjai között. Vajon bennem mennyi van ebből a krisztusi örömből? Vajon ezt választom, hogy aztán életem végén Ő engem válasszon?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.