Évközi 30. vasárnap – Koszos a szemüvegem

elmélkedés a vasárnapi szentírási szakaszokhoz

Koszos szemüvegben szürke a világ. Egyébként, egészen hozzá lehet szokni. Emlékszem, egyszer lakásom ablaka egy városi tűzfalra nézett. Még kinyitni is kényelmetlen volt. Sokáig nem is pucoltam. Egyszerűen beletörődtem, hogy úgysem lehet rajta keresztül látni semmi szépet. Aztán egy tavasszal virágba borult egy hatalmas cseresznyefa az udvaron. Az ablakot akkor kezdtem rendszeresen tisztítani, hogy kinyitva gyönyörködhessem a kertben… Úgy látszik, nem mindegy, mit nézek. Egy darab tűzfalat vagy az udvar sarkában álló cseresznyefát?

A farizeus a Tóra 618 parancsát látja, amelyek között vannak fontosak és kevésbé fontosak. Útvesztőnek látja a törvényrengeteget. Jézus ránéz a Tórára, és Isten arcát látja benne, meg az őt körülvevő emberekét. Neki nem koszos a szemüvege. A szerető Isten élesíti a látását, a szeretett emberek fókuszálják tekintetét. Nem feladatokban gondolkodik, nem projektekben, nem vágyakban és tervekben, hanem szeretetkapcsolatokban. Mindent ezen keresztül néz. Isten – embertárs – én. Egy szeretet-szabta viszony. Annyiban tudom szeretni a másikat, amennyiben magamat szeretem, és mindkettőnket annyira, amennyire hagyom, hogy engem Isten szeressen.

Tiszta szemüveggel világosabban látok. Neked mi van az udvarodban?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.