Évközi 33. Vasárnap – Bármit teszel, gondolj halálodra (Sir 7,40)

elmélkedés a vasárnapi szentírási szakaszokhoz és Ferenc pápa üzenetéhez a Szegények Világnapjára

Ferenc pápa Tours-i Szt. Márton és Árpád-házi Szt. Erzsébet, a szegények mai Magyarország területéről származó, két nagy védelmezőjének ünnepe között a szegények védelmében az Ószövetség egyik bölcselkedőjének, Jézus Sirák fiának szavairól elmélkedik. Fölteszi a kérdést: milyen a szegényeknek segítséget nyújtó kéz?

Merthogy sok kéz van kinyújtva, hogy elvegyen, hogy manipuláljon, hogy markában tartson, hogy protestáljon, törjön, zúzzon, szobrot döntögessen, abortuszban eltaposson. A rossz hír az ördög győzelme.

De hazudik az ördög. Nem ez a valóság. Mert van – tapasztaljuk a járvány idején – kinyújtott kéz, amely fölemel, amely könnyeket letöröl, amely gyógyít, bevásárol, fát aprít és befűt.

“Bármit teszel, gondolj halálodra”, mondhatnánk szintén Sirák fiával, mert vajon Te mit szeretnél látni, ha visszanézel életedre? Néhány szép évet? Vagyont? Sikert?… Vagy más limlomot?

Mi teszi széppé a gyerekkort, az ifjú éveket, a érett életközepet, az ősz hajszálak korszakát? Nemde az, ha voltak körülötted, akik szerettek Téged, és akiket akkor is, most is szeretsz? A szegények csendes kiáltása kell, hogy megérintsen – mondja a pápa.

Mert Te és ők: ti EGYÜTT vagytok Isten képmása. Rájuk figyelni, Krisztus jelenlétét felfedezni bennük, a helyes irányban tartja életünket. “Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja!… Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé.” A rohanás a közömbösség globalizációjába torkollik, ahol elzárkózunk egymás elől.

Nemcsak a nincstelen a szegény, hanem a szerfüggő, a net-függő, a játékfüggő; a hedonista, a saját jogait hangoztató, a minden ellen lázadó és az életet jó bulinak tartó negyvenéves tinédzser – ők mind szegények. És nem hallják a hangod, mert megbántottak, elmentek melletted, beléd rúgtak, kinevettek – és te lemondtál róluk. Bezárkóztál. Olyan lettél, mint ők: a közömbösség globalizációját építed sértettségedben.

Pedig Te másra kaptad a talentumaidat, más a hivatásod. Mert ti “a világosság fiai és a nappal fiai vagytok… Ne is aludjunk tehát, mint a többiek”! Legyünk készen mindent elajándékozni életünkből minél több embernek, hogy halálunkra nem maradjon semmink, mint Szent Erzsébetnek, akinek halálakor már mindene a szegényeké volt azt az inget kivéve, amiben eltemették.

Bármit teszel, gondolj halálodra. Te gondolsz Rá?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.