Isten Igéjének Vasárnapja – Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra

elmélkedés az Évközi 3. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Tizenegyéves forma lehettem, amikor az egyik kaktuszomon, amit nagymamámtól kaptam, télvíz idején egyszer csak egy bimbó jelent meg, és napról napra hatalmasabb lett. Egy hét után a tíz centiméteres kaktuszon egy hat centiméteres hajtás volt már, és a végén már látszott a bimbó hegyében a rózsaszín szirom is. Ettől kezdve a kaktuszvirág óránként növekedett, és – talán irántunk való szeretetből – az egyik este feslett ki, így aztán körülötte ült az egész család, és gyönyörködött benne. Még le is fotóztam az Olympus fényképezőgépünkkel. Este 11 óra körül aztán elbúcsúztunk tőle, másnap reggel még láttuk a virágot, aztán becsukódott, és szép lassan elszáradt. Több virágot nem hozott az a kaktusz soha.

“Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid”, mondja Pál apostol. Talán ő is látott ilyen szempillantás alatt kinyíló virágot. Megélt ő is egyet s mást, és tudta, hogy ma kell megtérni, ma kell örülni, ma kell Jézussal menni, mert “az idő rövid”. A kiszámítható, tervezhető világ illúziója, melyben “holnap is van nap”, a járvány nyomán a világnak ebben a tejjel-mézzel folyó csücskében is szertefoszlott. A holnapra tervezett dolgainknak lehet, hogy már nem lesz értelme, mint dédszüleink hadikölcsönbe fektetett vagyonának, ami értéktelen papírrá vált egyik napról a másikra a világháború borzalmai közepette.

Szeretni, szolgálni, elköteleződni, sportolni – mint a virágnak nyílni – csak ma van értelme. “‘Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!’ Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt.”
Az élet értékes, és ma kezdődik.

Belevágsz?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.