Nagyböjt II. Vasárnapja – Nem birtokolható, hanem szerethető

elmélkedés Nagyböjt II. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

Izsák feláldozása, a “tulajdon Fiát” értünk odaadó Isten képe a nagykorúvá vált európai ember szemében akkora botrány, amelyet csak harsányabbá, rettenetesebbé tesz a színeváltozás önfeledt boldog pillanata, amelyben Mózes és Illés a haláláról beszélgettek Jézussal.

Mi másként csináljuk. Nem beszélünk róla, tagadjuk, bagatelizáljuk. Meg akarjuk óvni magunkat, szeretteinket a fájdalomtól, a szenvedéstől, hogy aztán annál több szenvedést okozzunk bolygónk más élőlényeinek és a következő nemzedékeknek. 2021-ben már augusztus 2-ára feléljük a Föld egy év alatt újratermelődő erőforrásait, utána már a következő nemzedék kontójára élünk. Minden eddiginél nagyobb szükségünk van dönteni: kevesebb fogyasztás, kevesebb birtoklás, zöld fordulat.

Csakhogy zöldíthető-e az a világ, ami alanyi jognak tekinti az abortuszt, a nemváltást, a gyökértelen-hazátlan, világpolgári létet? Hiszen ezek a létformák ugyanúgy énközpontú döntési mechanizmusok.

Jézus Istenének botránya, hogy nem akar önkényes, másokat manipuláló szabadságot. Nem akar irányítani, nem akar influencer lenni. Nem birtokol, hanem odaad. Erre teremtett minden embert.

Izsák az ígéret fia nem válhat Ábrahám életen át dédelgetett vágyainak bábjává. Nem lehet belőle felhalmozott vagyonok elkényeztetett tékozlója. Izsák élete odaadott ajándék Istentől, Istennek; szabad ember a szeretet erőterében. Ahogy Jézus is. Eltökélt a szeretetben, akármibe is kerül. “Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) “Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.” (Jn 10,18) Jézus tudatosan készül erre. Az önfeláldozó szeretetre. Ez a mi esélyünk.

Birtoklom, amíg el nem veszítem, vagy odaadom, hogy szerethessem?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.