Húsvéthétfő

Az üres sír félelmetes és reményteli. Ha belemész a kalandba, és rábízod magad az örömhír hullámaira, akkor az üres sír messze repít: odarepít azokhoz, akik közel vannak, és azokhoz, akik távol: hamar sok testvéred lesz. Ha belemész a játékba, az isteni színjátékba, akkor ÉLNI fogsz, és az életről szól minden benned. És nem tudsz hallgatni, hanem fáradhatatlanul keresed a népek Galileájában azokat, akik szomjazzák az élet szavait.

De dönthetsz úgy is, hogy lepecsételed a sírt. Úgy csinálsz, mintha mi sem történt volna. Lezárod a történetet, és azt mondod, hogy ifjúkori álmodozás, jobb, ha nem veszek róla tudomást. Inkább éled tovább a te életed; úgy, ahogy megszoktad: kisebb kompromisszumokkal, apró sikerekkel és időnként kudarcokkal. Igen, ez a “kellemes húsvét”, ahol minden megszokott.

A asszonyok és a katonák ugyanazon az úton sietnek a városba. Ugyanúgy dobog a szívük, még a félelem is mindegyikőjük torkába gombócot formál. De az asszonyok döntöttek: ők rábízzák magukat a szívükben ÉLEDŐ remény hullámaira, ezért angyalt látnak, Jézussal találkoznak, és tele van a szavuk bizalommal és szeretettel, mert Krisztus bennük is legyőzte a félelmet, a halált.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.