Irgalmasság Vasárnapja – A mézeskalács huszár

elmélkedés Irgalmasság Vasárnapja szentírási szakaszaihoz

A mézeskalács huszár abból az időből maradt ránk, amikor a katolikus parasztfiúcskáknak és városi lurkóknak a nyalka huszár pej paripán a hőst testesítette meg. Gyakran lett a pitvarban a gyerekek keze között a seprűből paripa, a paradicsomkaróból kard, és máris indulhatott a csata, ahol a magyar huszár mindig győzött.
Aztán ahogy nőtt a gyermek, megtanulta azt is, hogy hős az lehet, aki visszajött a csatából. A többieket hősi halottnak mondták könnyes szemmel.

Jézus Krisztus visszajött a csatából. Nem öltött cifra dolmányt, rámás csizmát, feszes pantallót, nem tartott díszfelvonulást, hanem “a mi gyengeségeinket” vette magára, a szegek és a lándzsa okozta, fájdalmas sebeket. Ám éppen, mert didergő kicsiségünket, megalázottságunkat ismeri – ezek az ő sebei – éppen ezért Krisztus legyőzhetetlen. Vidámabbat, hangzatosabbat, kellemesebbet mutathatnak nálánál, szebbet és igazabbat sosem. Krisztusnak nincs alternatívája. Ő az, aki az önmagából kifordult embert visszafordíthatja önmagához és az Atyához. A sebeink a kincseink, ő egyedül ezeket vitte magával a mennybe, hogy megismerjen minket, amikor kopogtatunk; megismerjen és irgalmazzon.

Feltámadottként megjelenve a sebeit mutatta meg tanítványainak. Azóta is ott van köztünk igazi közösség, ahol megmutatjuk sebeinket, befogadjuk egymást, irgalmat kérünk és kapunk. Továbbra is jól mutat a gyermek kezében a hős mézeskalács huszár, akarjon cifra dolmányt, rámás csizmát, feszes pantallót, de tanítsuk meg rá, hogy a valóságban hős az lehet, aki visszajött a csatából. És Jézus visszajött. Sebekkel, a mi sebeinkkel. Hogy megismerjen minket.

Te kérsz irgalmasságot? Milyen sebet mutatsz meg?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.