Mennybementel – Egy pohár víz

elmélkedés Mennybemenetel ünnepének szentírási szakaszaihoz

Nálunk a családban mindenkinek saját üvegpohara, saját csészéje van. Így aztán még mielőtt az óvodában megtanultam volna a “Madarak, fák napja” kapcsán, hogy ne csak szépnek tartsam az erdő fáit, vadjait, madarait, hanem óvjam környezetüket, élőhelyüket is, már része volt az életemnek, hogy nemcsak a vízért vagyok hálás, hanem a pohárért is.
Megkönnyebbülés volt aztán számomra, amikor keresztény rendezvényeken a műanyagpoharak mellé filcet is tettek, hogy ki-ki megírja a maga poharát, hogy az egész rendezvény alatt ugyanazt használhassa. Másutt – hivatalokban, intézményekben – kényelmetlenül éreztem magam, ahol a vizes ballonok mellett műanyagpoharak voltak kitéve, és egy szemetes, ahová azonnal be lehetett használat után dobni őket. Sajnáltam kidobni a poharamat, mert jó szolgálatot tett.
Az apostolok a mennybemenetelkor kapott küldetés szerint “elmentek és prédikáltak”, de az Úr is “velük együtt munkálkodott, a tanítást csodajelekkel megerősítette”. Ma a szavaknak nemcsak az értéke csökken, hanem tudatosan szétzilálják, megváltoztatják értelmüket egyes befolyásos csoportok. A család, az ember, a férfi, a nő szavaink ma már mindenkinek mást jelentenek. Ebben a környezetben felértékelődik, amit a szavakon túl közvetítünk: a küldetés, az igényesség, a kapcsolatok ápolása, a hűség. Az életadó vízhez ezek a pohár, amelyek a szavakat megerősítik.
Az egyre erősödő véleményterrorban is vállalnunk kell Jézus Szent Szívének erejével, hogy szavaink életadó vize továbbra is a keresztény hagyomány talaján álló, gazdag jelentéssel bír, ami elüt a ma erőltetett elszegényített és kifacsart jelentésektől. Tennünk kell mindezt a Lélek igényességével, ami hitelessé, bátorítóvá teszi a mondandónkat. Ha egy pohár vizet kérnek tőlünk, akkor a vízzel poharat is adunk, amely nem eldobandó, hanem egész életünkre elkísér.

Adj hálát vízért és pohárért!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.