Úrnapja – Vértestvérség

elmélkedés Úrnapja szentírási szakaszaihoz

Az egész világon ismert szokás, hogy akik teljes szívvel elköteleződnek egymás támogatására, véd- és dacszövetséget kötnek, vegyítik vérüket, és vérükkel pecsételik meg egymás iránti odaadásukat. Van ebben gyerekkori álmodozás, ifjúkori tettvágy – nagy barátságok születése.

Megtaláljuk benne a személyes kapcsolatokon túli, tágabb közösség összetartozásának szimbólumát is. Őseink meggyőződése volt, hogy akkor leszünk erős és boldog nemzet, ha életünket és vérünket adjuk egymásért. Ennek megfogalmazása a honfoglaló hétvezér szövetsége, a vérszerződés, a személyes elköteleződésre pedig példa az újkori Európa katolikus vidékein dívó véreskü szokása.

Ezt az életre szóló önajándékozást ünnepeljük Úrnapján: egyrészt Krisztus értünk adott Testét és Vérét az Oltáriszentségben, másrészt a mi Neki ajándékozott “életünket és vérünket”, hiszen szentáldozáskor Krisztus is, mi is önmagunkat áldozzuk, önmagunkat ajándékozzuk teljesen és visszavonhatatlanul, annak aki bennünket végérvényesen és teljesen szeret. Ilyenkor magával a szeretettel egyesülünk, ami totálisan átalakít, “megtisztítja lelkiismeretünket a halott tettektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.”

Gondolj rá következő szentáldozásodkor, hogy “életedet és véredet adod Érte”!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.