Húsvét IV. Vasárnapja – Szuperkozmikus evolúció

elmélkedés Húsvét IV. Vasárnapja szentírási szakaszaihoz

Az ezoterikus piacon számtalan bogyót, kapszulát lehet venni, és talán még ennél is több képzésen lehet részt venni azzal a céllal, hogy egyesüljünk a világegésszel, és hatalmas energiák álljanak rendelkezésünkre, amelyekkel életünket rendbe rakjuk, és sikeres pályára állítjuk. Ez a kínálat a mindannyiunkban jelenlévő vágyat lovagolja meg, hogy kontrollálni tudjuk az életünket, biztonságban érezzük magunkat, és a félelmeinket kordában tudjuk tartani. Egyetlen aprócska csúsztatás van ezen termékek ideológiájában, amire nem hívják fel a figyelmet: csak akkor működnek, ha egy kozmikus, ismeretlen és személytelen energiakoncentrátum uralma alá vetjük magunkat, és minden boldogságunkat tőle várjuk.

Ma, amikor a fantasztikus filmek és számítógépes játékok külön univerzumokat teremtenek fantasztikus élőlényekkel és személytelen erőkkel, ez a kozmikus nyelvezet nagyon tetszetős és hihető világot tár elénk; egyet a fantasztikus univerzumok közül. A bökkenő ott van, hogy a kozmikus, ismeretlen és személytelen energiának nem droidok és űrlények, nem külön világok harcosai ellen kell erővel felvérteznie bennünket, hanem a mai magyar valóság, az én saját világom buktatóival szemben.

Jézus nem más világokról beszél, hanem a mienkbe testesül bele. A példái, tanácsai, kérései nagyon is emberiek. Mégis az út, amit ő nyit meg előttünk, a kozmikus fejlődést ígérő energiákhoz és csodavilágokhoz képest egy szuperkozmikus evolúcióra invitál. Köztudott, hogy a félelmeink legyőzéséhez először szembe kell nézni velük. Jézus a Jó Pásztorról szóló példázatában a velőt rázó, csontig ható farkasüvöltéshez hasonlítja félelmeinket a didergő éjszaka közepén. Egyszeriben nagyon jól tudunk azonosulni a bárányokkal, védtelennek és bénultnak érezzük magunkat. Ismerjük ezt az üvöltést, már sokszor átéltük, fojtogat már a gondolata is.

Segítségért nézelődünk körbe, és látjuk a riadt arcú bérest, akinek éppen inába száll a bátorsága, és látjuk a pásztort, aki magabiztosan szítja a karám körül az őrtüzeket, hogy távol tartsa a fenevadakat. És Jézus nem elégszik meg ennyivel. Tudja, hogy bárányok vagyunk, de arra hív, hogy bízzunk a pásztor hangjában, merítsünk belőle erőt, engedjük, hogy éljen bennünk a pásztor, aki szereti juhait, és életét adja értük. Jézus teremtő szavára végbemegy bennünk a szuperkozmikus evolúció, és mi – szabad döntésünk alapján – bárányból kosok, kosokból pásztorok lehetünk az egyetlen Pásztor Lelke által. Dönthetünk úgy is, hogy csak béresek vagyunk, és csak magunkra gondolunk. Dönthetünk úgy is, hogy nem vállaljuk a szuperkozmikus evolúciót, és helyette valami személytelen energiakoncetrátumot istenítünk, vagy egyszerűen birkák maradunk. Jézus szeretettel, de bátor férfi hangon hív, hogy ne egy virtuális univerzumba meneküljünk, ne legyünk béressé, ne maradjunk birkák, hanem vegyünk részt ennek a világnak az átváltoztatásában, amely rajtunk kezdve lesz egy új világgá.

A szívünkben még ott van a bárány védtelen bénultsága, de már ott van a pásztor bátor szembenézése is a farkasüvöltéssel szemben. Igent mondasz a szuperkozmikus evolúcióra? Mit választasz?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.