Szentháromság Vasárnapja – Isten vajon horkol-e?

elmélkedés Szentháromság Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

Idétlen egy kérdés, tudom. Meg túl antropomorf is. Az Isten van, létezik, maga az örök jelen. Jézus azt mondja, az “én Atyám szüntelenül munkálkodik” (Jn 5,17), tehát képtelen egy elképzelés. Azonban mégsem jár haszon nélkül elmélázni ezen. Egyrészt mert az újkor mechanikus világképe alapján empirista filozófusok távolinak látták Istent, mint egy órásmestert, aki felhúzta a világ óráját, aztán elment aludni. Illés is ezzel gúnyolta Baal pogány isten prófétáit: “Hangosabban kiáltsatok, hiszen isten ő! Talán éppen beszélget, vagy a fogadóban van, vagy úton, vagy bizony tán alszik, hadd ébredjen fel.” (1Kir 18,27)

Másrészt azért sem haszontalan a felvetés, mert erre a kérdésre csak azok kapnak választ, akik huzamosabb időt töltenek el Isten társaságában. A deuteronomista az Isten és az ő népének bensőséges kapcsolatáról írja: “kérdezősködj… megtette-e [valaha] Isten, hogy elment és nemzetet választott magának… amit tiértetek tett az Úr, a ti Istenetek?” Pál pedig “a gyermekké fogadás lelké”-ről ír a rómaiaknak, amely által “Isten fiai vagyunk”.

Persze hogy nem horkol az Isten, de ezt mindegyikőnk tapasztalhatja, akik “azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!”. Isten nem egy távoli Isten, nem órásmester, aki megteremtett bennünket, aztán elment aludni, hanem szeretetteljes édesapa, aki csodálatos otthonába vett bennünket fogadott gyermekeiként, Krisztusnak pedig társörököseiként.

Otthon érzed magad Nála? Töltesz Vele időt?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.