Évközi 11. Vasárnap – Kicsi vagyok én

elmélkedés az Évközi 11. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A gyerekdal szerint “Kicsi vagyok én, majd megnövök én,… nagyobb leszek, erős leszek, bátor leszek, nagy úr leszek, vezér leszek én.” Igen, erősek, nagyok, sőt hatalmasok szeretnénk lenni, hogy az legyen, amit mi akarunk, hogy megvalósuljanak mesebeli álmaink, hogy minden sikerüljön, amit elterveztünk.
A bökkenő ott van, hogy nagyok és erősek, ha leszünk is, csak egy darabig, aztán elkezdünk öregedni, kisebbedni. Érnek kudarcok, az álmaink átalakulnak.

Ám a növekedés, a nagyság valójában összetettebb dolog. “A növekedést az Úr adja.” (1Kor 3,6) Jézus, az Úr az Isten Országa példabeszédekkel arra buzdít bennünket, hogy merjünk kicsik lenni, Istennek kiszolgáltatottak lenni, hogy az Ő erejéből növekedhessünk. Mert ez a növekedés nemcsak a testi erőnk, képességeink növekedésével jár együtt, hanem érzéseink gazdagodása, értelmünk nyiladozása, belátási képességünk mélyülése révén is megvalósul. Olyan lesz az Úrral az életünk, mint egy terebélyesedő gyümölcsfa. Növekszik, egyre szebb lesz, új ágakat hajt, majd termőre fordul, évtizedig is akár hatalmas termést hoz, de régi magyar gyümölcsfafajtáink sok évtized után is még teremnek, lehet, hogy már kevesebbet, de annál ízletesebbet.

Ha merünk kicsik maradni, és nem a saját erőnkből erőlködve sokat akarni, akkor “magunk se tudjuk, hogyan”, de Isten megadja a növekedést. Ez a bizalom növekedése, az együttműködés növekedése bennünk, amire aztán képességeink is, mint egy gazdag talajra lelve, növekedésnek indulnak lelkünkben. Nem én akarok naggyá válni, hanem rábízom magam a végtelenül szerető Atyára, hogy Ő tegyen azzá, akinek megálmodott.

Mosolyogj vissza Istenre, és bízd rá magad!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.