Évközi 12. Vasárnap – Vukom-párnám

elmélkedés az Évközi 12. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Gyerekkoromban legkisebb unokahúgomnak volt egy plüss rókája, akit úgy hívott, hogy “vukom-párnám”. Csak vele volt hajlandó elaludni. Lehet, hogy Neked is volt egy állatkád, amit szorongattál gyerekkorodban? Vagy a kispárnád csücskét rágtad elalváskor? Valami biztosan volt, amitől biztonságban érezted magad.

Megdöbbentő, ahogy Jézus a hirtelen keletkező Genezáreti-tavi viharok egyikének kellős közepén a bárka végében édesdeden alszik. Jézus alszik, miközben a tanítványok szorongó félelemmel merik ki a vizet a hánykolódó hajóból. Az ókori ember számára a nyílt víz a félelmetes, alaktalan káosz szimbóluma; az ősvízé, amelyből kiemelkedik az istenek alkotta világ.

Ettől a világképtől nem tudták függetleníteni magukat az apostolok; ám Jézus igen. Számára a tenger egy óriásbébi, amelyet Isten a gyermekeként nevel, vigyáz és kontroll alatt tart: “felhővel ruháztam, ködből pólyát adtam neki, és körülvettem határaimmal”. (Jób 38,9)

Az apostolokhoz hasonlóan mi is hallgatjuk ugyan Jézust, de az ókori pogány világkép szerint éljük az életünket: mi is azt szeretjük, ha a világ káoszát kitessékelhetjük az ajtónkon, és ha egy jól berendezett, kényelmes, kontrollált világ vesz bennünket körül. Ennek határain kívül nem vállalunk senkiért és semmiért felelősséget.

Jézus világa más. Az ő világa tágas. Az ő világának része mindenki nyomora. Az ő világában egymást érik a viharok, a fájdalmak, a születés és a pusztulás. És Ő mégis békében alszik a vánkoson. Még az is lehet, hogy gyermeki egyszerűségében rágja a köntöse csücskét. Mert biztonságban van, az Atya biztonságában, aki végtelenül szereti Őt.

Mersz belépni ebbe a Jézus és az Atya átitatta világba? Akkor ugye tudod, hogy viharba kerülsz? Akkor ugye tudod, hogy hallani fogod mások kiáltását? Akkor ugye tudod, hogy felelőssé válsz mindenkiért? Ugye tudod, hogy olyan terhet veszel a válladra, amelyet Jézus nélkül nem bírsz el? Ugye tudod, hogy nélküle elsüllyedsz? “Krisztus szeretete sürget minket… hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt… Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény.” (vö. 2Kor 5,14-17)

“Vukom-párnám”, lehajthatom Hozzád a fejem?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.