Évközi 13. Vasárnap – Két szál pünkösdrózsa

elmélkedés az Évközi 13. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A két szál pünkösdrózsa, melyet Julcsa megköt bokrétába, és betűz kisangyala pörge kalapjába a szerelem jelképe népdalaink gazdag kincsestárában. A szerelemé, amely összeköt egy fiút meg egy lányt, áthidalva minden őket elválasztó akadályt. Ez a két szál varázsos virág kedves énekünkből kifejezi a természet boldog egymásba ölelkezését. Pál apostol ugyanezt a boldog egységet munkálja, amikor a frissen megtért görögajkú keresztényeket a szükséget szenvedő jeruzsálemi keresztény gyülekezet megsegítésére ösztönzi. Mintha csak arra bátorítaná a korintusi híveket, hagyják megérinteni szívüket Jézus által, aki “értük szegénnyé lett… hogy az ő szegénysége által gazdagok legyenek”.

Épp úgy, ahogy a vérfolyásos asszony megérintette Jézus szeretettől túlcsoduló szívét és meggyógyult, vagy ahogy a zsinagógaelöljáró bátorságot merített Jézus szavaiból és remélt a reménytelenség közepette is lánya gyógyulásában. Jézusban maradéktalanul megvalósult az Atya szándéka, aki “nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. [Aki] azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta.”

Ilyen Istenünk van, aki áthidal minden akadályt, aki megérintődik nyomorunk által, megérinthetővé válik számunkra, és arra hív bennünket, hogy maradjunk mi is megérinthetők egymás számára, legyünk környezetünk két szál pünkösdrózsája, amely összeköt szerelmesen, és testvérré tesz minden hozzá fohászkodót.

Te hogy tudnál még jobban összekötni?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.