Évközi 14. Vasárnap – Mi van a hűtőben?

elmélkedés az Évközi 14. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Ránk tört a kánikula. Egy harmadik emeleti panellakásban ilyenkor már csak ténferegni tudunk. Naponta háromszor zuhanyzunk, és időnként odaállunk a hűtőszekrény nyitott ajtaja elé azon merengve, mit együnk vagy mit igyunk, hogy lehűtsük testünket.

A názáretieknek Jézus korában nem volt hűtőszekrénye. Kánikula viszont volt akkor is. Lehet, hogy ez tette őket olyan bágyadttá, hogy nem ismerték föl Jézusban a megígért Prófétát, a Messiáskirályt?

A hűtő előtt állva csak arra tudunk gondolni, hogyan tehetjük elviselhetővé magunk számára a hőséggel tetézett napokat. Arra feszülünk rá, hogy nekünk mi a kellemes, és nekünk mi a kellemetlen. Ez az, ami jól ment a názáretieknek hűtőszekrény nélkül is: bezárkózni saját boldogulásuk munkálásába.

És ez szöges ellentétben áll azzal, aki Jézus. Jézus a Mózes által megígért, végidőbeli Próféta, aki a többi prófétához hasonlóan egyszerű izraelita földműves/mesterember/pásztor, aki része a mi világunknak, de nem hajlandó bezárkózni a mi világunkba. Jézus a lázongó néphez küldött próféta (vö. Ez 2,2), aki azonkívül, hogy hatalmas jeleket művel, része a mindennapjainknak, miközben egészen Istenről szól az élete. És ez botrány.

Hányszor mondjuk, hogy nincs időnk egészségesen élni, értékeset olvasni, színházba járni, koncertet hallgatni, másokkal törődni, másokért felelősséget vállalni? Nincs időnk semmire, csak magunkra. Csak arra, hogy kétségbeesetten összeszedjük, ami életszínvonalunk fenntartásához szükséges. És botrány, ha valaki, aki része az életünknek, az arcunkba mondja, hogy ez mind hiábavalóság.

Elkezdünk védekezni, újra kinyitjuk a hűtőt, iszunk valami hideget, és megkeményítve a szívünket megnyugtatjuk magunkat, hogy mindezt csak az ács fia mondta, nem egy próféta, nem az Isten. Ő csak egy zavaró tényező, aki életünk megváltoztatására hív. Pedig a mi életünk rendben van, csak a körülmények rosszak. Mindig csak a körülmények, amelyek megnehezítik, hogy kikerüljem “a Krisztusért való gyöngeséget, gyalázatot, nélkülözést, üldöztetést és szorongattatást”, mert irtózom Pál lemeztelenítő gondolatától, hogy “amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. (vö. 2Kor 12,10)

Még hányszor nyitod ki ma a hűtőt, és mikor nyitod ki végre a szívedet?

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.